A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
26 járja a kísértésekkel és bűnre vezető alkalmakkal tele életet, és ne legyen senki, aki ezekben a harcokban a lelki nagykorúság szentségének hatalmas erejéről lemondana. A bennünket éltető Krisztusnak ereje nem szűnik meg ott sem, ahol minden teremtett hatalom semmivé válik : a halál előtt. Krisztus halálának megváltó ereje az utolsókenet szentségében letörli lelkűnkről a bűn maradványát, hogy tisztán állhassunk Isten színe elé; testünket pedig eljegyezze az elkövetkezendő feltámadás dicsőségével. Ne legyen tehát senki, aki oktalan rövidlátásból, ne hívna papot beteg hozzátartozójához s így megfosztaná őt e szentség megtisztító, vigasztaló erejétől. Ha pedig majd számotokra is elérkezik az óra, Krisztusban Kedves Híveim, amikor a test erői elernyednek s a lélek készülődik az örökkévalóság honába, ti magatok kérjétek az egyház szolgájától az utolsókenet nagy kegyelmeit. Az egyházirend szentségében a Krisztus titokzatos testét éltető Szentlélek egészen különös módon árad ki e test kiválasztott tagjaira, hogy felruházza őket Krisztusnak lelkeket szentelő papi hatalmával és megtegye őket Krisztus titokzatos testét építő tevékenysége eszközeinek. Az így felszentelt papok közvetítik és tartják fenn az egyes tagokban a természetfeletti, kegyelmi életet. A házasság pedig, amelyből új emberek születnek Krisztus titokzatos teste számára, annak a termékeny és bensőséges szeretetkapcsolatnak a képe, amelyben Krisztus van az ő egyházával. Szent Pál erről így ír: „Ti férjek, szeressétek feleségteket, amikép Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta érette... Szintúgy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Hiszen soha senki sem gyűlöli a testét; sőt ellenkezőleg táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, mert mi az ő testének tagjai vagyunk, húsából és csontjaiból valók . . . Nagy titok ez ; mondom én, Krisztusra és az egyházra értem“ (Ef. 5, 25—32.). Legyen tehát a házastársak között e szentség kegyelmeitől megerősített szere- tetkapcsolat olyan erős, olyan hűséges, hogy azt meglazítani ne tudja soha semmi szenvedély, mert „amit Isten egybekötött, ember el ne válassza“ (Máté 19, 6). A Szentlélek Úristen titokzatos működése az anyaszentegyházban és az emberek lelkében ragadjon bennünket csodálatra és imádásra, és ébresszen szívünkben hálát és szeretetet a harmadik isteni személy iránt. Tartsuk őt természetfeletti életet adó és gyarapító jóságos Urunknak, aki bennünk lakozik és lelkünk megszentelésén szüntelenül munkálkodik. III. De az anyaszentegyház nemcsak Istennel hoz minket a legbensőbb kapcsolatba, nemcsak Krisztussal egyesít, mint fővel, hanem a legbensőségesebb életközösségben egyesíti az egyház tagjait egymással is. Akármelyik nemzet fiai vagyunk is, a keresztségben újjászületve, és ugyanattól a hittől, szeretettől és krisztusi életeszménytől áthatva, ugyanannak az egy Krisztusnak leszünk élő tagjai és egymásnak testvérei. Az emberi test úgy van megalkotva, hogy annak tagjai a legszorosabb kölcsönhatásban vannak egymással. Az egyik tag egészsége, életereje javára válik a többinek is. Ha az egyik tag meggyengül, megérzi azt a többi is, és segítségére siet, hogy a maga erőtöbbletével pótolja a másik gyengeségét. S ha így van ez az anyagi testben, amelynek tagjai csak öntudatlanul teljesítik a Teremtő bölcs akaratát, fokozottabban így kell lennie
