A Győri Püspökség Körlevelei, 1938

Tartalomjegyzék

6

risztikus lelkű pap mindenkinek mindene.

Imitamini, quoij tractatis. Sokszor kezünkbe vesszük az eucharisztikus edényeket: a kelyhet, cibóriumot, monstran- ciát. Imitamini! Legyen életünk kelyhé- ben Istennek jóillatú áldozatunk a feddhetetlen coelibatus, a sok-sok pasztorális gond, munka és szenvedés. Cibórium vagyok, mert tőlem várják az élet Kenyerét. Osszuk szívesen, készséggel, fáradhatatlanul a ránk bízott drága kegyelmi javakat, a szentáldozást, szívesen, örömest gyóntassunk, prédikáljunk. Vigasztaljunk, bátorítsunk, erősítsünk. A pap egyik legszebb teendője: benedicere. Ezt most szó- szerint veszem: tudjunk jó szót, szíves, nyájas, atyai szót mondani azoknak, akik hozzánk bekopognak, akikkel találkozunk. A monstranda kettőre figyelmeztet. Tudjam Krisztus jelenlétét, jóságát, szentségét sugározni. A paptól mindenki, még a hitetlenek is valami nemesebb, szentebb életet várnak. A monstranda állandóan azt súgja nekem: A Mester itt van, és hí téged (Ján. 11, 28.). Adorációra hív, meghitt beszélgetésre a szentségi Jézushoz, aki vár, hogy megáldja ügyünket, személyünket és megtermékenyítse munkánkat.

Az eucharisztikus lelkű pap elmondhatja Szent Pállal: Mert én az Úrtól vettem, amit közöltem is veletek. (Kor.

I. 11, 23.). A hívek is megérzik, honnan megyünk hozzájuk. Szent joguk, hogy amit nyújtunk nekik, azt előbb az Úrtól vegyük mi is. A pap az imádság mestere Az Eucharisztia légköre is az ima. Az Úr Jézus lényegéhez tartozik, hogy főpap, hogy imádkozik. Ö a Verbum Patris. In principio erat Verbum. Örök ige, örök ima. Et Verbum caro factum est. Leszállt a földre és kigyúlt itt az imádság örök lángja. S ez az örökmécs itt izzik az Eucharisztiában mint egyedül méltó imádás, hálaadás, engesztelés és könyörgés. Ez a lángoló örökmécs felgyújtja az eléje térdelő papi szíveket s a teljes Szent- háromság egy fenséges harmóniában kapja meg a földről a méltó hódolatot: per Christum Dominum nostrum. Ha az Eucharisztia előtt végezzük az officiumot, csak nő áhítatunk, mert az Egyház imájában Krisztus misztikus testének hangja csendül meg ajkunkon s egyesül a szentségi színekben imádkozó Jézusunk fohászaival, „ki testének napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könny- hullatással bemutatván ... meghallgattatott az ő hódolatáért“ (Zsid. 5, 7.).

Legyen az Eucharisztia papi életünk és lelkipásztori munkánk központja. Főleg a szentmisét állítsuk híveink öntudatos vallási életében az első helyre. Szentmise nélkül nincs ünnep, nincs igazi istenszolgálat. Üres templomok a hit gyengeségére és a lélek szegénységére vallanak. Ébresszünk élő hitet a Mysterium fidei iránt. Ezt tesszük, ha szívesen misézünk és áhítattal végezzük a szentmise liturgiáját. Nem közömbös dolog a pap áhítata a hívek szempontjából sem. Az arsi szent plébános miséjén megtértek a bűnösök és könnyekre fakadtak az előbb még közömbös emberek, mert a szent pap minden mozdulatából, térdhajtásából kiáradt nagy hite, hódoló tisztelete, alá zatos szeretete és gyermeki odaadása a nagy szentség iránt.

Legyen a templomunk tiszta. Az oltár ékes. A liturgikus ruhák szépek, az oltár- térítők fehérek. Isten házának levegője a tisztaság, a rend és a csend. Aki ide belép, érezze, hogy hazajött és Uránál Istenénél van. Gondoskodjunk, hogy nyitva legyenek templomaink s a hívek keressék és szeressék azokat.

A betlehemi jászol felett kigyúlt a bölcsek csillaga, hogy utat mutasson az isteni Gyermekhez. Az eucharisztikus já-