A Győri Püspökség Körlevelei, 1938
Tartalomjegyzék
XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE A PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS RENDES JOGHATÓSÁGÉ FŐPAPOKHOZ, AKIK BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLNEK AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL AZ ISTENTELEN KOMMUNIZMUSRÓL. XI. PIUS PÁPA. Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást ! A Megváltó ígérete ragyog az emberiség történetének első lapján. Azért jobb időket váró reménység enyhítette a sírást az elvesztett paradicsom után és elkísérte az emberiséget gyötrel- mes útján mindaddig, míg a világ Megváltója az idők teljességében a földre jővén betöltötte a várakozást és lerakta alapjait az új általános művelődésnek, a keresztény kultúrának, amely végtelen magasságban túlszárnyalja azt, amelyet az ember addig hosszú szívós munkával csak egyes kivételes népeknél elért. De a harc a jó és rossz között megmaradt a világban, mint az áteredő bűn öröksége. S az ősi csábító nem szűnt meg az emberiséget hamis ígéretekkel félrevezetni. A századok folyamán egyik fölfordulás követte a másikat egészen a jelenkor forradalmáig, amely már majdnem az egész világon dühöng, vagy legalább is komolyan kísért s célkitűzésében és erőszakosságában veszedelmesebb minden eddigi egyházüldözésnél. Egész nemzeteket fenyeget a veszély, hogy rosz- szabb barbárságba süllyednek, mint amilyenben az emberiség nagyobb része a Megváltó előtt volt. A fenyegető rém — mint úgyis tudjátok Tisztelendő Testvéreim — a bolsevista és istentelen kommunizmus, amelynek célja a társadalmi rend fölforgatása és a keresztény művelődés alappilléreinek ledöntése. I. Az Egyház állásfoglalása a kommunizmussal szemben. Korábbi kárhoztató nyilatkozatok. Ekkora veszedelemmel szemben a katolikus egyház nem maradhatott s nem is maradt néma. Elsősorban az Apostoli Szentszék hallatta szavát, mert tudatában van küldetésének, hogy megvédje az igazságot, az igazságosságot és mindazokat az örök javakat, amelyeket a kommunizmus félreismer és támad. Amióta a műveltebb osztályok az emberi kultúrát az erkölcstől és a vallástól elszakítani igyekeztek, Elődeink nyíltan és félreérthetetlenül fölhívták a világ figyelmét az emberi társadalom elkereszténytelenítésé- nek következményeire. Kimondottan a kommunizmust már 1846-ban ünnepélyesen kárhoztatta kiváló elődünk, a boldog emlékű IX. Pius pápa. Nyilatkozatát megerősítette a syllabus, elítélvén az úgynevezett kommunizmus kárhozatos tanát, mint amely általában ellenkezik magával a természetjoggal s érvényre jutása esetén minden jog, rend és tulajdon, sőt az emberi társadalom gyökeres fölfordulásához vezetne.1 Később másik elődünk, a halhatatlan emlékű XIII. Leó pápa — Quod apostoliéi muneris kezdetű körlevelében pusztító pestisnek nevezi a kommunizmust, amely az emberi társadalom velejét támadja és elsorvasztja.2 S világos látással megmondja, hogy a techniciz- mus korszakában a tömegeknél jelentkező vallástalan mozgalmak abból a bölcseletből sarjadtak, amely már századok óta a tudományt és az életet a hittől és az egyháztól elválasztani törekszik. 1 Qui pluribus körlevél 1846 nov. 9 ; Acta Pii IX. vol. I. p. 13. Cf. Syllabus § IV. A. S. S. vol. III. pag. 170. 2 Quod apostolid muneris körlevél 1878 dec. 28. Acta Leonis XIII. vol. I. pag. 46.
