A Győri Püspökség Körlevelei, 1938

Tartalomjegyzék

14 az Üdvözítő munkál benne a szenvedés által. Ez a tisztulás pedig egyre nagyobb békével árasztja el, úgy, hogy ha a fel­színen a szenvedések viharainak hullám­verései tombolnak is, a lélek mélyén az Isten békéje uralkodik. Az Eucharisztia, mint a szenvedés em­léke mindezenfelül még dicsőséges jöven­dőnk kinyilatkoztatását is magában foglalja. Az isteni Üdvözítő „odaadatott bűnein­kért és feltámadott megigazulásunkért“ (Róm. 4,25.), hogy mindenki, aki vele együtt szenved, vele együtt meg is dicsőüljön. Már hivatkoztunk az Apostolra, aki részt akar venni Krisztus szenvedésében és fel­veszi halála alakját, hogy eljuthasson a halottakból való feltámadásra; egybenő Krisztussal halála hasonlatosságában, hogy ez lehessen sorsa a feltámadásban is. Ez az a jutalom, amelyet az Úr Jézus hű szol­gáinak megad, s amelynek reménye meg­könnyíti minden szenvedésünket, hiszen „ez a mi jelenlegi pillanatnyi és könnyű szenvedésünk a mennyei dicsőségnek fölötte nagy örök mértékét szerzi meg nekünk“ (Kor. 11. 4, 17.). Kedves Híveim! Az eucharisztikus szent­év nagyböjtjében tekintsünk mindig ezzel az élő hittel a legniéltóságosabb Oltári- szentségben jelenlevő Úr Jézusra, aki ebben a nagy szentségben szenvedésének emlékét hagyta ránk. Az Eucharisztia állal kapcso­lódjék egész életünk az Úr Jézus Krisztusba, benne egyesítsük minden szenvedésünket a Megváltó szenvedésével, hogy életünk keresztjei megváltásunkat munkálják ben­nünk, tisztítsák lelkünket és boldog örökké­valóságunk legszebb érdemeivé váljanak. „Mert erre vagytok hivatva, minthogy Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyván nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek, ... ki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnök­nek meghalván az igazságnak éljünku (Pét. I. 2, 21.), „hogy mindenben Isten tiszteltessék Jézus Krisztus által, ki­nek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké. Ámen“ (Pét. I. 4, 11.). * Felhívom a plébános és lel­kész urakat, hogy a direktórium­ban található böjti rendeletet farsangvasárnapján a híveknek hirdessék ki és magyarázzák meg, jelen nagybőjti szózatomat pedig nagyböjt első vasárnapján a szószékről olvassák fel. A közeledő budapesti eucharisztikus. világkongresszus alkalmából közlöm T. Papjaimmal azokat a kivételes kedvezmé­nyeket, melyeket Szentséges Atyánk 1924. március 7-én kelt Motu propriojában (A. A. S. 1924. 154.) a nemzetközi, orszá­gos és egyházmegyei eucharisztikus kon­gresszusokra engedélyezett: 1. Teljes búcsút nyernek, akik a kon­gresszus helyén gyónnak, áldoznak és a kongresszus ideje alatt ugyanott templom­látogatást végeznek és ott a Szentatya szándékára imádkoznak, a kongresszust bezáró körmeneten (pompae solemni, quae publice duci solet) jelen vannak és az apostoli áldást fogadják. Hét évi és hét negyvennapi búcsút nyernek, akik a kongresszus helyén és tartama alatt a) az imádásra kitett Oltári- szentség elölt imádkoznak, vagy b) akik valamely közös áhítaton vagy összejöve­telen résztvesznek. Száz napi búcsút nyernek, akik a kon gresszus helyén és idején bűnbánó lélek­kel valami jámbor cselekedetet végeznek. 2. A kongresszus kijelölt napján ünne­pélyes pontifikális votívmise mondható De Ssmo Sacramento, amely után a püspök vagy valaki más teljes búcsúval összekötött apostoli áldást adhat. 3. A kongresszuson jelenlevő minden pap a kongresszus alatt „missam voti­393. sz. Kongresz­szusok alkalmára adott engedé­lyek.

Next

/
Thumbnails
Contents