A Győri Püspökség Körlevelei, 1938

Tartalomjegyzék

14

meg, amit a sors tőlük látszólag megtagadott. Ha a pap nem megy a munkások és a szegények közé, hogy szemüket fölnyissa, előítéletek és hamis elméletek ellen óvja, úgy könnyen lesznek a kommunista küldöncök zsákmányává.

Nem tagadjuk, hogy ez irányban már sok történt, különösen a Rerum novarum és a Quadragesimo anno körlevelek megjelenése óta. Atyai örömmel üdvözöljük sok püspök és pap buzgó lelkipásztori tevékenységét, akik — mint hisszük, kellő okossággal — az apostoli munka új módszereit keresik és próbálják ki, hogy a mi korunk sajátos követelményeinek megfeleljenek. Mindez azonban még kevés az elénk tornyosuló föladattal szemben. Amikor a haza veszélyben van, minden másodrendű lesz, ami a honvédelemhez nem okvetlenül szükséges vagy azt közvetlenül nem szolgálja. Ügy most a mi esetünkben is a legszebb és legjobb ügyeknek is háttérbe kell szorulniok az elől az életbevágó szükségesség elől, hogy a keresztény hit és kultúra alapjait megmentsük. Azért a papok a plébániákon a rendes lelkipásztori munka sérelme nélkül, erejük és tevékenységük legjavát fordítsák arra, hogy a munkások tömegeit az egyháznak és Krisztusnak visszanyerjék és azokat a néprétegeket töltsék meg keresztény szellemmel, amelyeknél már a legkevesebb maradt belőle. A nép nagy tömegeinél várakozáson fölül olyan fogadtatásban és gazdag aratásban lesz részük, ami bőségesen kárpótolja őket a kezdet nehézségeiért. Ügy látjuk és tapasztaljuk Rómában és sok más nagyvárosban, hogy mihelyt a külvárosokban új templomok épülnek, buzgó egyházközségek alakulnak és a megtérés csodái történnek annál a népnél, amely addig ellenségesen állt a vallással szemben, mert azt nem ismerte.

Az apostolság leghatásosabb eszköze a szegényeknél és egyszerűeknél a papnak a példája, az összes papi erényekből font példa, amint azokat Ad catholici sacerdotii1 körlevelünkben ismertettük. Most itt csak az alázatos, szegény és önzetlen élet példáját hangsúlyozzuk, amely legtökéletesebb hasonmása az isteni Mesternek, aki isteni nyíltsággal elmondhatta magáról : A rókáknak

odúik vannak és az ég madarainak fészkeik: az Emberfiának pedig nincsen hová fejét lehajtsa.1 2 Valódi evangéliumi értelemben szegény és önzet1 1935 dec. 20. A. A. S. vol. XXVIII. pp. 5—53.

2 Máté 8, 20.

len pap csodákat művel a nép között, mint Depaul Vince, az ars-i plébános, mint Cottolengo, Don Rosco és sokan mások. Viszont a fösvény és önző pap — mint az imént idézett körlevélben már mondtuk — ha Judásként nem is hull az árulás örvényébe, a legjobb esetben zengő érc és pengő cimbalom1 marad s a kegyelem útjában inkább akadály, mint közvetítő a népnél.

S ha világi vagy szerzetespapnak hivatalos kötelessége földi javakat kezelni, állandóan szem előtt tartsa, hogy neki nemcsak az igazság és a szeretet parancsait kell követnie, hanem a szegények atyjaként kell viselkednie.

A katolikus akció.

A papság után atyai szóval munkába hívjuk azokat a kedvelt fiainkat a világi rendből, akik a Nekünk annyira kedves Actio Catholica soraiban küzdenek s akiket már más alkalommal2 a Gondviselés eszközének neveztünk az egyház küzdelmében a mostani nehéz korszakban. A katolikus akció tényleg szociális apostolság, mert az Isten országának elterjesztését nem csupán az egyénekben, hanem a családban is, a társadalomban is föladatának vallja. Tagjait különös gonddal kell kiképeznie és fölszerelnie az Úr harcaira. Szükséges az ilyen iskolázás — most sürgősebben és jobban, mint bármikor — a praktikus munka elkezdése előtt. Céljaikat szolgálhatják önképző körök, szociális hetek, összefüggő előadások és más ilyen intézmények, amelyek alkalmasak a szociális kérdés keresztény megoldását megismertetni.

Ha a katolikus akció katonái kellő kiképzést és iskolázást nyertek, úgy elsősorban társaik apostolai lesznek, majd a papnak legértékesebb segéderői, hogy az igazság lángját tovább hordozzák és a nehéz anyagi és szellemi nyomort enyhítsék olyan körökben, amelyek a papot akár megcsontosodott előítéletből a papok ellen, akár — sajnos — vallási közömbösségből visszautasítják, így vállvetett munkával — tapasztaltabb papok irányítása alatt — közreműködhetnek a munkás- osztályok vallási gondozásában, amelyek oly közel állnak atyai szívünkhöz. Ez a legalkalmasabb módja kedves munkás fiaink megoltalma1 I Kor. 13, 1.

2 1936 máj. 12.