A Győri Püspökség Körlevelei, 1938
Tartalomjegyzék
6 részvéttel vagyunk irántuk. Jól tudjuk, hogy legnagyobb részük keservesen nyögi a nehéz igát, amelyet nekik és országuk érdekeinek idegen emberek raktak rájuk. Elismerjük, hogy viszont sokakat csalfa remények szédítettek meg. Mi csak a rendszert, annak szerzőit és terjesztőit kárhoztatjuk, akik Oroszországot alkalmas kísérleti talajnak találták az évtizedek óta kész rendszer életbeléptetésére és onnan az egész világon elterjesztésére. III. Az Egyház világos tanítása. Miután kifejtettük a bolsevista és istentelen kommunizmus tévedéseit, erőszakos és csalfa eszközeit, röviden szembeállítjuk velük az emberi társadalom valódi fogalmát, amint azt az ész és az isteni kinyilatkoztatás világosságánál az egyház — a népek tanítómestere — tanítja, s amelyet ti — Tisztelendő Testvérek — úgyis ismertek. A legfőbb valóság az Isten. Minden más valóság felett az első és legfőbb Lény, Isten, mindeneknek mindenható teremtője, az egész emberiség végtelenül bölcs és igazságos bírája. Ez a legfőbb Lény a leghatározottabb cáfolata a kommunizmus minden hazugságának. Isten nem azért létezik, mert az emberek hiszik. Hanem önmagától létezik s azért hiszi és imádja mindenki, ha szemét makacsul be nem húnyja a valóság elől. Ember és család az ész és hit fényében. Amit az ész és a hit az emberről mondanak, ezt lényeges pontjaiban már előadtuk a keresztény nevelésről szóló körlevelünkben.1 Az embernek van szellemi és halhatatlan lelke. Az ember a Teremtő által testi és lelki képességekkel csodálatosan fölruházott személyiség. Valóságos mikrokozmosz, mint a régiek mondták. Kis világ, amely hasonlíthatatlanul nagyobb érték az egész lélektelen világnál. Ebben a földi életben és a másvilágon egyetlen végcélja az Isten. A megszentelő kegyelem fölemelte őt az istenfiúság 1 Divini illius Magistri, 1929 dec. 31. A. A. S. vol. XXII. pp. 49—86. méltóságára s azért Krisztus titokzatos testében Isten országának polgára lett. Következőleg az Isten sok és sokféle kiváltsággal ajándékozta meg : joga van az élethez és testének sérthetetlenségéhez, a lét szükségleteihez ; joga van a végcéljához eljutni az Isten által kijelölt úton; joga van a társuláshoz, a magántulajdonhoz és a tulajdon élvezetéhez. Amint a házasság és a természetes házas élethez való jog isteni eredetű, úgy a család alkotmányát és lényeges jogszabályait is a Teremtő állapította és határozta meg, nem pedig az emberek szeszélye és nem a gazdasági tényezők. Úgy a keresztény házasságról,1 mint a keresztény nevelésről szóló körlevelünkben bőven kifejtettük ezt a tárgyat. Az ember és a társadalom viszonya. Isten az embert mint természeténél fogva társas lényt a társadalomba helyezte. Teremtő tervében a társadalom eszköz az ember számára, hogy azt célja elérésében segítse, mert a társadalom az ember miatt van és nem fordítva. Persze nem abban az értelemben, mint az önző liberalizmus magyarázza, hogy a társadalom az egyén önkényének van alávetve; hanem abban az értelemben, hogy a társadalmi szervezetben válik lehetővé kölcsönös közreműködéssel a földi jólét kimunkálása mindenki számára. További értelme, hogy a társadalomban kifejlődjenek és érvényesüljenek a természettől az egyes emberbe oltott ama egyéni és szociális lelki adományok, amelyek nem ideiglenes haszon és érdekek szolgálatában állnak, hanem a társadalomban az isteni tökéletességet tükrözik vissza, ami az egyes ember különéletében nem valósulhat meg. De ez utóbbi cél is végelemzésben az emberért van, hogy az isteni tökéletesség fényét elismerje, azt a Teremtőnek megköszönje, őt érte dicsérje és imádja. Végeredményben csak az embernek s nem a közösségnek van esze és erkölcsi akaratszabadsága. Amint az ember nem vonhatja ki magát az Isten által rászabott kötelességei alól a társadalommal szemben és a hatalom képviselőinek joguk van őt indokolatlan engedetlenség esetén kötelességei teljesítésére kényszeríteni: úgy viszont 1 Casti connubii, 1930 dec. 31. A. A. S. vol. XXII. pp. 539—592.
