A Győri Püspökség Körlevelei, 1938
Tartalomjegyzék
3 valóság az anyag a maga vak erőivel. Belőle fejlődik a növény, állat, ember. Az emberi társadalom sem egyéb az anyag egyik megjelenési formájánál, amely az erők örökös harcában ellenállhatatlan kényszerűséggel fejlődik a végső kifejlet felé, ami a társadalom osztályok nélkül. Ilyen elméletben természetesen nincs hely az Isten-eszme számára, nincs különbség szellem és anyag közt, sem a lélek és test között; nincsen a léleknek élete a halál után s alaptalan az örök életnek reménye. A merően anyagelvi bölcselet álláspontjáról azt vitatják a kommunisták, hogy a világot a végső kialakulás felé sodró fejlődés meggyorsítható az emberek beavatkozásával. Azért igyekeznek a társadalmi osztályok közt az ellentéteket minél jobban kiélesíteni. A társadalmi osztály- harc a maga gyűlölködésével és pusztításaival az ő szemökben valóságos keresztes hadjárat az emberiség haladása érdekében. Viszont a rendszeres erőszakosságaikkal szembenálló erők mint az emberi nem ellenségei szerintök kíméletlenül elpusztítandók. Az ember és a család a kommunizmusban. A kommunizmus tagadja az ember akaratszabadságát, az erkölcsi élet előföltételét, megszünteti a személyiség méltóságát és az erkölcsi ellenállást a vak ösztönök ellen. Mert a közösséggel szemben az egyénnek mint külön személynek természetes jogait el nem ismeri. Az egyén a kommunizmusban csak egyszerű alkatrésze a rendszer gépezetének. Viszont az embereknek egymás között való viszonyában áll a teljes egyenlőség elve, amely elv tagad az Istentől rendelt minden rangfokozatot és tekintélyt, még a szülői tekintélyt is. Amit a kommunizmus a maga nyelvén még tekintélynek vagy alárendeltségnek nevez, azt a társadalmi közösségből, mint első és egyetlen jogforrásból vezeti le. Nem engedélyez az egyéneknek semmiféle tulajdonjogot a természet javai és a termelés eszközei fölött, mert ezek új javak előállítására alkalmasak s így mint egyéni tulajdonok égjük embernek hatalmat adnának a másik fölött. Éppen azért követeli a magántulajdon eltörlését, mert az minden gazdasági rabszolgaság alapoka. Abban az elméletben, amely az emberi életből minden lelki és szent elemet száműzött, a házasság és a család tisztára mesterséges és polgári intézmény, vagy inkább a mindenkori gazdasági rendszer egyszerű függvénye. A házassági köteléknek nem lehet olyan jogi és erkölcsi ereje, amely az egyének és a közösség jogától független. Következőleg nem állhat fenn a fölbonthatatlan- ság. Azután a kommunizmus a nőt nem köti a családhoz és a családi tűzhelyhez. A nők fölszabadítását hirdetve kivonja őket a családi körből és a gyermekek nevelésének gondjai alól. Belekapcsolja a nyilvános életbe és a közös termelésbe ugyanabban a mértékben, mint a férfiakat. A társadalomra hárítja a tűzhely és a gyermekek gondozását.1 Megtagadja a szülőktől még a nevelés jogát is, mert szerinte a nevelés a társadalom kizárólagos joga s legfölebb a társadalom nevében s annak megbízásából gyakorolhatják a szülők. A társadalom alakulása. Mi volna az emberi társadalom, ha kizárólag materialista alapokon nyugszik? Olyan emberi közösség, amely csak a gazdasági rendszer követelményei szerint tagozódik. Egyetlen hivatása volna a földi javak termelése közös munkával, és egyetlen célja a termelt javak élvezése olyan paradicsomban, amelyben mindenki erejéhez mérten dolgozik és szükségletei szerint részesedést kap. A közösségnek joga volna, sőt korlátlan hatalma az egyeseket a közös munkára kényszeríteni, nem tekintve az egyéni igényeket, sőt azok ellenére erőszakkal is. Erkölcs vagy jogszabály nem volna más, mint ami a mindenkori gazdasági rendszerből leszűrődnék. Tehát vak földi forrásból eredve folyton változó és bizonytalan maradna. így akar a kommunizmus új korszakot nyitni, új művelődést teremteni. Vak erők méhéből emberi kultúrát vár Isten nélkül. Mikor a kollektív társadalomból folyó tulajdonságokat az emberek már hiánytalanul elsajátították, akkor az osztálykülönbségeken győztes eszményi társadalomban a politikai állam mint fölösleges valami önként föloszlik, mert az ma csak a tőkések hatalmának eszköze a proletárok fölött. Amíg azonban a végső boldog állapot be nem következik, addig az állam s az állami hatalom a kommunizmus kezében a leghatásosabb és mindenre kiterjedő eszköz céljának elérésére. 1 Y. ö. Casti connubii 1930 dec. 31. A. A. S. vol. XXII. p. 567.
