A Győri Püspökség Körlevelei, 1937

Tartalomjegyzék

6 okozzák a legnagyobb szomorúságot, s az Egyház testén is azok ejtik a legfájóbb, legérzékenyebb sebeket, amelyek kitépik kezünkből az ifjúságot. Kövessetek el tehát mindent abban a tekintetben, hogy az egész ifjúság a gyermekek isteni barátjáé legyen. Végezzétek a lehető leglelkiisme­retesebben a hitoktatást minden rangú és rendű iskolában. A gyermek egész jövendő boldogságát, világnézetének kialakítását itt alapozhatjuk meg a legtökéletesebben. A jó anya után a lelkiismeretes, buzgó hit- oktatónak köszönhet az ember legtöbbet életében. Egészítsétek ki az iskolai neve­lést a gyermekeknek a Szívgárdákba s egyéb gyermek- és ifjúsági egyesületbe való beszervezésével. Az iskolával azon­ban nem szabad befejeződnie a velük való foglalkozásnak. Az iskolából kimaradt if­júság künn az életben igen sok kísértés­nek, mételynek és veszélynek van kitéve. Különös nyomatékkai kérlek benneteket, hogy híveitek eme rétegével nagy gond­dal foglalkozzatok. Tudom, nem könnyű munka ez. De az igazi papi buzgóság megtalálja ennek is a módját, és nagy örömét találja benne. Igyekezzetek meg­érteni az ifjúságot. Új kornak szülöttei ők, akik sok mindent másképpen látnak, mint mi, akik sokszor nagyon is kilátás­talan jövő elé néznek, és igen nehéz kö­rülmények között élnek. Nem csoda, ha néha türelmetlenek, kíméletlenek és ne hezen fékezhetők. De ők a jövendő re­ménysége s Krisztus Egyházának szeme- fénye. Ti presbyterek vagytok. Álljatok mellettük az öregek bölcseségével és gaz­dag élettapasztalatával. Értsétek meg tö­rekvéseiket, tudjátok elnézni hibáikat, s a meghiggadt ember szelíd nyugalmával fogjátok be türelmetlen tenni- és érvé- nyesiilni-akarásukat a legszentebb célok szolgálatába. Csengjen folytonosan füle­tekbe a Mester kérő szava: „Hagyjá­tok a kisdedeket hozzám jönni, .. . mert ilyeneké a mennyek országa" (Máté 19, 14.). Főpásztori szívem megkülönböztetett szeretetével ajánlom figyelmetekbe azt a tömeget, amely a legjobban eltávolodott az Úr Jézustól; azokat, akiket vasárnap nem láttok a templomban, akik nem vesz­nek részt az egyházközség munkájában, sőt talán éppen ellene dolgoznak. A világ­háború, majd az azt követő forradalmak és a szörnyű anyagi romlás a lelkek ha­talmas seregeit megmérgezték. Egziszten­ciák mentek tönkre, ezrek és ezrek ron- gyolódtak le, s a munkanélküliség és a nyomorúság nagyon sok embert változ­tattak meg és téptek el Krisztustól. Mind jobban emelkedik azoknak a száma, akik elmaradnak a templomból, s akiknek szí vében egyre nő az elkeseredés és a gyű­lölet. Ezeknek a tömegeknek legnagyobb része azok közül kerül ki, akik még a leg­egyszerűbb életszükségleti cikkeket sem tudják maguknak és családjuknak elő­teremteni. Paupertas maxima meretrix. A nyomor, a kilátástalan jövő, a ruhátlan- ság, az éhségtől elgyengült, beteges gyer­mekek, a hideg lakás, a síró család min­denre képessé teszi az embereket, s jó talaj a gyűlölet, az elkeseredés és min­den bűn számára. Ezekhez a testvéreink­hez nem jutnak el a vasárnapi prédiká dók, mert odahaza tartja őket az elő­ítélet, az elkeseredés vagy a ruhátlau- ság. Ezek nem keresnek vigaszt a gyóntatószékben, s nem jönnek erőért az eucharisztikus Királyhoz. Pedig, Tisz­telendő Testvérek, az Úr Jézus földi életében ezek között járt a legtöbbet. Ezeknek panaszait hallgatta meg a leg­nagyobb szeretettel. Hiszen Ö nem jött hívni az igazakat, hanem az eltévelyedet- teket, mert nem szükséges az orvos az egészségeseknek, hanem a betegeknek (Luk. 5, 31—32) Ezek az ő eltévelye- dett bárányai, akik után a jó pásztornak

Next

/
Thumbnails
Contents