A Győri Püspökség Körlevelei, 1937
Tartalomjegyzék
4 tökéletes, szent keresztény életet élhessünk. A bűnbánat szentségében folytonosan tisztogat minden salaktól, s eltép las- sankint mindentől, ami bűn, ami nem az ő akarata. Az Eucharisztiában pedig nap- ról-napra átgyúrja, áthatja kegyelmével egész valónkat, hogy mindenünk minél tökéletesebben az ő akaratához igazodjék. Folytonosan árasztja ránk kegyelmeinek özönét a szentmiséken, imádságokon s minden adományán keresztül. De legtökéletesebben az egyházi rend szentségének kegyelme révén munkálkodik azon, hogy egész lényünket lefoglalja a papi élet számára. Nekünk, Tisztelendő Testvérek, szinte nincsen más tennivalónk, minthogy minél jobban kitegyük magunkat az ő kegyelmi behatásainak, s engedjük, hogy kegyelmei minél tökéletesebben érvényesülhessenek bennünk. Ezért, Tisztelendő Testvérek, nagyon használjátok ki a kegyelemszerzésnek azt a sok lehetőségét, amely a papnak folytonosan rendelkezésére áll. II. A lelkek után vágyódó Krisztusnak szomjúságát azonban nemcsak a magunk lelkének átadásával s a magunk életének tökéletes átengedésével kell kielégítenünk, hanem az is kötelességünk, hogy a lelkeket hozzá vezessük, hogy minél többen legyenek azok, akiknek élete Krisztus, s akiknek nyereség minden más számára meghalni (Fii. 1, 21.). Az emberi lélek minden vágyát s az emberi szív minden kívánságát egyedül csak ő tudja maradék nélkül kielégíteni. És annál nagyobb a népek és nemzetek nyomora, szenvedése és kétségbeesése, minél távolabb vannak őtőle. Elszorul a szívem és megremeg a lelkem, ha arra a sötétségre és kínra gondolok, amelyben azok vergődnek, akik nem akarnak felmenni az Úr hegyére, s akik megvetik a hegyen épült, kivilágított városnak örömeit és boldogságát (íz. 2, 2.). Ezrek és ezrek vannak, akik belevetették magukat a föld gyönyöreinek hajhászásába, s nem akarják meghallani lelkűknek kétségbeesett kiáltását az igazi boldogság után. Mások pedig a nyomorúság, a szegénység, a munka- nélküliség kínjai miatt tele vannak gyűlölettel, s áldozatai lettek mindenféle romboló irányzatoknak. A bolsevizmus mérge milliós tömegeket fertőzött meg és fertőz tovább gyűlölettel minden iránt, ami szent, ami krisztusi. Milyen borzasztó lelki nyomorúságban vergődnek azok a tömegek, amelyek tajtékzó dühvei rombolják le Isten szentélyeit, gyilkolják le papjait, híveit, s tépik el tőle az ifjúságot. És ha minket ezektől a rémségektől meg is mentett Isten kegyelme s a magyar nép józan bölcsesége, azért ne higgyük, Tisztelendő Testvérek, hogy minden rendben van. Sajnos, nálunk is sok az eltévedt bárány, nálunk is sokan leszakadtak Krisztus misztikus testéről, és a szegénység, gond itt is sok lelket tép el és állít szembe Krisztussal. Itt is kihalt sokak leikéből atyáik hite s anyáik buzgósága. Sokakat méte- lyezett meg a föld s távolított el lélekben a Jó Pásztor aklától. Pedig, mint a fészekből kiesett madár a fészek után, úgy sír az Istentől eltépett lélek az elveszett paradicsom után. Éppen ezért, Tisztelendő Testvérek, a megfeszített Krisztus szeretetére kérlek benneteket és intelek arra, hogy szánjátok meg a szomoiú sereget, és pihenést nem ismerve kövessetek el mindent a lelkek megmentése érdekében. Nem nézhetitek tétlenül a lelkek után vágyódó Krisztust és az öntudatlanul is Krisztus után epedő lelkek vergődéseit. Mikor az Úr Jézus a földön járt, mindig az eltévedt juhokat kereste, és legszebb példabeszédjeit azok megmentéséről mondotta el. Szívleljétek meg az Apostol szavait, aki a római hívek előtt azzal indokolja meg utánuk való vágyódását s a náluk végzendő apostoli munkáját: „adósa
