A Győri Püspökség Körlevelei, 1937
Tartalomjegyzék
40 adót harmadik személy az egyházközség elleni magánjogi követelésének a kielégítésére végrehajtási foglalás és behajtási ügygondnok kirendelése útján fedezetként az egyházközség közszükségletei elől elvonhatja-e ? A végrehajtási törvényekben foglalt jogszabályokban arra nézve, hogy az egyházközségi adó bírói úton foglalás alá vehető-e avagy nem, útmutatás nincs. A foglalásra vonatkozó tilalomnak a hiányából egymagából, amint az a már előbb kifejtettekből kitűnik, az egyházi adót illetően az említett jogcselekmény megengedett voltára okszerűen következtetni épen úgy nem lehet, mint ahogy a tilalom hiányából kiinduló hasonló álláspont nem állná meg a helyét akkor, ha az állammal, törvényhatósággal vagy községgel szemben fennálló magánjogi követelésnek a kielégítése végett az ezeket a közhatóságokat megillető közadónak vagy köztartozásnak harmadik személynél való lefoglalása kíséreltetnék meg. A most felvetett kérdés megoldásánál ennélfogva szintén a tételes közjognak, közigazgatási jognak és eljárási szabályoknak, nemkülönben a K. K. H. Ö. bán foglalt és az alábbiakban érintett rendelkezéseknek, valamint azoknak a hatásköri jogszabályoknak és az ezek alapján kifejlődött állandó bírói gyakorlatnak a figyelembevétele mellett kell eljárni, amelyek a bíróság előtti végrehajtási eljárás szabályaiban mutatkozó, előbb már említett hézagot kitölteni alkalmasak. A K. K. H. Ö. 40. §-ának a második és harmadik bekezdésében felvett és az 1923: VII. t.-c. 28. §-ának a rendelkezésével egyező szöveg szerint: „A községek (városok) által beszedett és azoknak pénztárában levő közadókat sem a helyhatóságnak, sem az államkincstárnak, sem az együttesen kezelt közadóknál érdekelt más hatóságnak (hivatalnak, testületnek, intézménynek) magánjogi tartozásaiért végrehajtás alá vonni nem lehet. A második bekezdésben foglalt rendelkezés az állami pénztárak által beszedett és azok pénztáraiban levő közadók ösz- szegeire is vonatkozik." A most idézett szövegben azonban nincs rendelkezés arra az esetre, ha a közadót a szolgáltatásra kötelezett még be nem fizétte. Ennek a kérdésnek elbírálásánál figyelembe kell venni, hogy a szolgáltatás közadó jellegét nem a beszedés, illetve befizetés ténye, hanem a követelés közjogi alapja, címe és célja adja meg. A közadóként fennálló követelés (közszolgáltatás) jellegének azt a következményét ugyanis, hogy a behajtása nem történhetik másként, mint közadók módjára, vagyis csakis a közigazgatási hatóságok előtti eljárás során, a vonatkozó szabályok épen a közadó befizetésének az elmulasztása esetén szabják meg, nincs tehát elfogadható indoka annak, hogy a lefoglalhatóság szempontjából különbség tétessék a már beszedett és még behajtás előtt álló adókövetelés között, annak ellenére, hogy az alapjuk és rendeltetésük azonos. A közadónak bírói végrehajtás útján történt lefoglalása esetén ennek a foglalásnak hatályát nem is lehet biztosítottnak tekinteni, mert ez a bírósági intézkedés egyrészt a szolgáltatásra kötelezett fél elleni közigazgatási behajtást nem akasztja meg, másrészt a bírói letiltás a bíróságok és közigazgatási hatóságok között a lehetőleg elkerülendő hatásköri összeütközést vonja maga után. A Hatásköri Bíróságnak az ilyen esetekre vonatkozó döntései értelmében pedig az egyházi adó behajtására a közigazgatási végrehajtás szabályai az irányadók (pl. 1932. Hb. 46. sz.) és nincs befolyással a közigazgatási hatáskörre az sem, ha végrehajtási letiltás foly-
