A Győri Püspökség Körlevelei, 1937
Tartalomjegyzék
17 rekben meglazul az egymásba vetett hit, ott nagy lendületet, alkotásokat nem tud felmutatni az élet. Az édes Üdvözítő is gyakran hangsúlyozta tanításaiban a hit szükségességét. „Legyen hitetek az Istenben“ (Márk 11, 22.) — figyelmezteti tanítványait és hallgatóit. Az utolsó vacsora termében főpapi imájával a hitet kéri a világ számára: „Nem csupán őérettük könyörgök, hanem azokért is, kik az ő szavaik által hinni fognak énbennem, hogy mindnyájan egyek legyenek,... és így el- higgye a világ, hogy te küldöttéi engem“ (Ján. 17, 20—21.). Amikor elküldi tanítványait a hit terjesztésére, e kemény szavakat üzeni a világnak: „Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik" (Márk 16, 16.). Ez alaptétel az emberiség életében, amit megkerülni vagy módosítani nem lehet. A háború sok veszteséget jelentett életben és anyagi értékekben, de súlyosabb pusztítást okozhat napjainkban az a hadjárat, amely a híveknek megmaradt kincsét, a hitét veszélyezteti, mert ez örök értékeket rabol el tőlük. A Szentatya komoly felhívásban mutatott reá arra a romboló munkára, amit a hitetlenek szervezett hadserege végez egyes népek életében. Ez az áramlat nem áll meg egy országban, átlép más országokba is. Támadását csak az a nép védheti ki, melynek erős a hite Istenben. Oktalanság volna figyelmen kívül hagyni az ellenséges tábor munkáját. A jó harcosnak ismernie kell, honnét érheti támadás. A hit harcosának is tudnia kell, mik lehetnek hitének veszélyei: a tudatlanság, a megromlott szív vagy az erkölcsi törvényekkel ellenkező élet. Minél józanabbul és tisztábban látjuk hitünknek veszélyeit és a hitetlenek erőfeszítéseit, „annál inkább kell megtartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodortassunk“ (Zsid. 2, 1.). Harcok, világnézetek viharai korbácsolják fel a népek életét. Két táborra szakad a világ: a hívők és hitetlenek táborára. És a mai idők harcai nem ismernek megalkuvást. Aki itt nem állja meg helyét,, örökkétartó értékeit játszotta el. „Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet — így serkenti Szent Pál apostol kedves tanítványát, Timóteust a küzdelemre (Tim. I. 6, 12.). Küzdeni kell a hit külső veszedelmeivel szemben: sajtó, tártársaság, környezet, ellenkező világnézet, de meg kell vívni a lélek belső harcait is: az értelem alázatos meghajolását a mélységes titkok előtt és az akarat átadását az erkölcsi törvények követelményeinek. Mindez néha igen nehéz harcot jelent a hitéhez ragaszkodó léleknek. Igen sokak hite ott szenved hajótörést, hogy a hit igazságaival ellentétben áll az életük, és így az igazság kellemetlen figyelmeztetés számukra. „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mivel cse lekedeteik gonoszak valának. Mert mindaz, aki gonoszt cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy meg ne jeddéssenek az ő cselekedetet (Ján. 3, 19—21.). Ez az evangéliumi megvilágítás sok tagadást és igazságtalan támadást megmagyaráz. Szeressétek tehát a hit világosságát, és adja meg nektek az Úr, „hogy Krisztus a hit által szívetekben lakjék" (Efez. 3, 17.). II. Krisztusnak a Golgota köveibe ültetett keresztje reménységünknek is éltető ereje. Már a nagypénteki alkonyaiban megtermetté első gyümölcsét, a jobb lator megtérését. „Vele vivének pedig két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. Es mikor ama helyre értek, mely Koponyahegynek neveztetik, ottan megfeszíték öt, és vele a latrokat, egyiket jobb-,
