A Győri Püspökség Körlevelei, 1937
Tartalomjegyzék
11 ezek okos és ügyes felhasználásával alakítsa, formálja egyéniségekké a rábízott növendékeket, elsősorban is fáradságot nem ismerő, tudatos nevelő munkával hozza ki lelkűkből a gyermek egyéniségét meghatározó lelki, szellemi és jellembeli értékeket. Ennek az egyéni, egyéniségeket formáló nevelésnek elengedhetetlen és nélkülözhetetlen feltétele, hogy a tanító megismerje a gyermek természetét, lelkének alapvonásait és egyéniségét meghatározó sajátosságait. Sőt még ennél is többre kell törekednie, ha bele akar tekinteni a gyermek lelki és érzelmi világába. Meg kell ismernie azt az otthont is, amelyben a gyermek él és azt a miliőt, amelyben felnövekszik, játszik, dolgozik, s amely észrevétlenül állandó és maradandó hatással van lelki, erkölcsi és szellemi életé* nek kiformálására. Ismernie kell a szülőket, azok természetét, gondolkozását, világnézetét, az otthon levegőjét, amelyet a gyermek magába szív, napsugaras örömét, mely bearanyozza lelkét, az otthon komorságát, háborúságát, nyomorúságát, amely sötét árnyékként üli meg a lelkét. Ezek ismerete nélkül nem értjük meg a gyermeket, a gyermek megértése nélkül pedig nem tudjuk azzá nevelni, amivé nevelni kell. — Némán, hallgatagon, szinte érzéketlenül, a lélek és az értelem minden rezdülése nélkül ül a gyermek a padban. Ha a tanító nem iparkodik megismerni, és nem igyekszik belenézni a leikébe, talán keményen, sőt gorombán szól rá, akkor az a gyermeki szív örökre bezárul előtte, és talán egy könnycsepp árulja csak el azt a vérző sebet, amelyet kemény szava ejtett a szívén. De ha ismeri a gyermeket, ha bepillantást nyert életébe, otthonába, amelynek gondját, szomorúságát, sokszor kétségbeesett sorsát magával hozta az iskolába is, és a szerető, megértő szó puha, meleg simogatásával érinti meg kis szivét, lelke felnyílik előtte, bizalommal mosolyog fel rá, kezébe adja életét, sorsát, és azzá formálhatja, azzá nevelheti, amivé akarja. Ez igazságok mélységes átérzésében hívom fel és kérem szeretettel tanítóimat, hogy alkalom- adtán, a szükséghez képest keressék fel tanítványaikat otthonukban is, és ismerjék meg azt a környezetet, azt a miliőt, ahol növendékeik az iskolán kívül élnek, azt a szellemet, amelyet otthon magukba szívnak. E látogatások más szempontból is rendkívüli jelentőséggel bírnak és a nevelés munkájára felbecsülhetetlen haszonnal járnak. Öröm, boldogság tölti el a szülő lelkét, ha látja, hogy a tanító törődik gyermekével, gondja van rá, érdeklődik utána. Megbecsülés, tisztelet és hála fakad a szülő szívében az ilyen tanító iránt. Emellett az ilyen látogatás a legjobb alkalom, hogy a tanító megbeszélje a szülőkkel a gyermek lelki, erkölcsi és szellemi fejlődését, előrehaladását, szorgalmát és magaviseletét, közölje észrevételeit, megfigyeléseit, és egyben felhívja a szülők figyelmét a gyermek életében észlelt egyes jelenségekre és tapasztalatokra Ezekből a látogatásokból és megbeszélésekből szűrődnek le a közös, egységes irányelvek a gyermek nevelésére. így tágul az egyszerű szülő látóköre és fejlődik nevelői érzéke. így kapcsolódik egybe és egészíti ki egymást tanító és szülő, iskola és otthon munkája. Csak így valósíthatják meg a nevelés végső célját, hogy a gyermekekből jellemek, egész emberek legyenek. 3. A magyar családok szegénysége és nyomorúsága sehol sem tárul elénk oly megdöbbentő formában, mint az iskolában. A gyermekek bágyadt szeméből, beesett arcáról, tépett, rongyos ruhájáról a szülők nyomorúsága és kétségbeesése kiált felénk. Mindig voltak mezítlábos,
