A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
20 találtunk a Mi kedvelt híveink számára drágább és üdvösségesebb ajándékot, minthogy őket idézett körlevelünk útján fölhívtuk, hogy bőségesen merítsenek abból az örök életre szökellő vízforrásból1, amely a gondviselő Úristen jóvoltából a lelkigyakorlatokban az Egyház talajából fakad : úgy most nektek — kedvelt fiaink — akik szívünknek annál drágábbak vagytok, mert szakadatlan buzgalommal együtt dolgoztok Velünk az Isten országának eljöveteléért e földön, sem tudjuk jobban tanúsítani a Mi atyai jóindulatunkat, mint azzal a hathatós buzdítással, hogy a lehető legtökéletesebben éljetek a megszentelés eme eszközével. Kövessétek az idézett körlevélben foglalt elveket és utasításokat. Vonuljatok a szent magányba lelkigyakorlatokra nemcsak az egyházi törvényekben1 2 előírt időközökben és időtartamig, hanem módotok szerint gyakrabban és hosszabb időre. Azonkívül minden hónapban ajándékozzatok magatoknak egy napot, hogy azt buzgóbb imádságban és lelki fölüdülésben töltsétek, amint azt a legszentebb papok minden korban megtették.3 A szent magányból, a lelki elvonultságból még az a haszon is származhatik, hogy az is «fölszítja az Isten kegyelmét»,4 aki az «Isten örökségébe» nem Isten hívására, hanem földi indokokból lépett. Hiszen ő már örök kötelékkel kapcsolódik Krisztushoz és az Egyházhoz, nem marad számára más, mint Szent Bernát tanácsát követni: «Iparkodjál ezentúl megjavítani utaidat, megtisztítani szándékaidat és megszentelni szolgálatodat. Ha életed megelőzőleg nem volt szent, legyen azután szent».5 Az Isten segítő kegyelme, különösen a papirend szentségének fölvételekor nyert szentségi kegyelem a szabadakaratú közreműködés esetén kétségtelenül támogatja a papot annak kipótlásában is, amit kezdetben hibásan tett, valamint tisztének pontos és lelkiismeretes végzésében is. Valamennyien, akik a szent magányból az üdvös elmélkedések után kiléptek, lángolóbb isten- szeretetet hoztok magatokkal, a felebarátaitok lelki üdvéért munkásabb aggódást, a földi csábítások ellen bátrabb harci kedvet. Mindez pedig 1 ján. 4 14. 2 C. j. C. cc. 126, 595, 1001, 1367. 3 A. A. S. vol. 21. pag. 705. 4 II Tim. 1, 6. 5 Epist. 27. ad Ardut. mint minden időben, úgy különösen a mi korunkban kiválóan méltó a paphoz, amikor egyrészt a hit ugyan lanyhult és az erkölcsök elpuhultak, másrészt azonban a nép széles rétegeiben újraéled a vallásosság s a Szentlélek Úristen kibocsátja lehelletét a földre, hogy teremtő erejével fölélessze és megújítsa a föld színét.1 S ha ti megteltek Szentlélekkel, akkor az isteni szeretet lángját a meggyötört emberi társadalom körében mint gyujtószikrát körülhordozva, a keresztény szellemet megújítjátok és így újra boldogságot fakasztotok, mert az emberiségnek Krisztuson kívül, aki «valóban a világ Megváltója»2 nincs más üdvössége. Mielőtt levelünket lezárjuk, atyai szeretettel és hajlandósággal még hozzátok fordulunk, kedves ifjak, akik a papságra készültek, és a legkomolyabban intünk, hogy a legmagasztosabb pályára buzgón és méltóan készüljetek. Ti vagytok a katolikus Egyház és a világ népeinek reménysége. Tőletek várják az örök élet kincsét és annak elnyeréséhez az eszközöket, leginkább az Isten és az Úr Jézus Krisztus hatályos és éltető megismerését, ami az írás szerint az örök élet!3 Most egyelőre arra törekedjetek, hogy magatokat jámborsággal, tisztasággal, alázatossággal, engedelmességgel, fegyelemmel és tudománnyal fölékesítvén, valamikor olyan papok legyetek, amilyeneknek Krisztus akar látni titeket. Legyetek meggyőződve, hogy bármily kitartással és szorgalommal igyekeztek magatokat képezni, sohasem fogtok a kelleténél többet tenni, mert a Képzésben és megnevelésben szerzendő készültségtől függ nagyrészt jövendő papi munkátok sikere és gyümölcse. Azért minden erőtök megfeszítésével azon legyetek, hogy már most azokkal a lelki erényekkel ékeskedjetek, amelyeket az Egvház majd a szenteléskor tőletek e szavakkal követel : «Mennyei bölcsesség, szilárd erények és tartós megigazultság legyen ajánlóleveletek ; éltetek jóillata gyönyörködtesse Krisztus Egyházát, igehirdetéssel és példával építsétek a házat, azaz Isten családját».4 így a katolikus papság dicsősége tibennetek a nemzetek ámulatára tovább fog virágozni és nagy részetek lesz benne, hogy az emberi társa1 Zsolt. 103, 30. 2 Ján. 4, 42. 3 Ján. 17, 3. 4 Pontif. Romanum.
