A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
18 folyamán minden időben adott ilyen papokat, mégpedig annál nagyobb számmal akkor, mikor a korszellem és a közerkölcsiség a legkevésbbé sem kedvezett a papnövendékek toborzásának. Bizonyítékul említem a tizenkilencedik század kimagasló papjait, akik közül ragyogó csillagokként kitűnik az a három szent hős, akiket Mi egyenkint teljesen különböző nagy tetteikért — nagy örömmel a szentek sorába iktattunk — Yianney János, Cottolengo József Benedek és Bosco János. Az Actio Catholica közreműködése. Az imádság mellett természetesen semmi emberi eszközt és gondoskodást sem szabad elhanyagolnunk abból a célból, hogy a legkiválóbb ifjakban az Istentől nyert papi hivatás fölébredjen. Ugyanazért dicsérünk, magasztalunk, legjobb kí- vánatainkkal kísérünk és melegen ajánlunk minden üdvös és buzgó vállalkozást vagy mozgalmat, amely a Szentlélek Úristen sugallatából támadva arra törekszik, hogy a papi hivatásokat védje, kifejlessze és segítse. Lebegjen szemünk előtt De Paul Szent Vince, a szeretet kedves szentjének nagyon is igaz mondása : «Akármily nagyot gondolunk is, mindig arra a tapasztalatra fogunk jutni, hogy fontosabb ügyet nem szolgálhatunk, mint ha jó papokról gondoskodunk».1 Mert valóban nem lehet Isten előtt kedvesebb, az Egyháznak drágább, az emberi lelkeknek hasznosabb ajándékot elképzelni, mint a jó papokat. Ha «nem veszti el jutalmát»,2 aki az Úr Jézus legkisebb tanítványának egy pohár hideg vizet ad is, micsoda jutalmat nyerhetnek azok, akik egy ifjú levita tiszta kezeibe a Megváltó pirosló vérével telt kelyhet adják és neki az emberi békesség és boldogság váltságának bemutatásában így segédkeznek? S itt ismét szeretettel gondolunk az Actio Ca- tholicára, az Általunk annyira kedvelt, támogatott és védett mozgalomra, amely a világiakat a papság apostoli munkájába bekapcsolja s így nem lehet érdektelen a papi hivatások életbevágóan fontos ügye iránt. S atyai örömmel látjuk, hogy mint a katolikus tevékenység minden egyéb ágában, úgy e téren is kiváló szolgálatokat tesz. Munkásságának drága gyümölcseként a jó Isten csodálatos bőséggel virágoztatja föl ifjúsági szerve1 P. Renaudin : St. Vincent de Paul, chap. 5. 2 Máté 10, 42. zeteinek kebelén belül a világi és szerzetes papi hivatásokat egyaránt. Újabb bizonyság ez, hogy az Actio Catholica gazdag termőföld, amelyben a legnemesebb erények magvai csíráznak, sőt gondosan kerített és jól megművelt virágoskert, ahol a legédesebb illatú virágok nyílnak. Értsék meg az Actio Catholica tagjai, mekkora dicsőség háramlik e nemű munkájuk révén magára a szervezetre. Legyenek meggyőződve, hogy a világi emberek a világi és szerzetes papság számának gyarapításával teszik magukat legméltóbbakká arra «a királyi papságra», amely az apostolfejedelem szerint a megváltott embereket megilleti.1 A család szerepe. Ámde az első és természetes virágoskert, ahol a papnöveldékbe átültetendő virágok fakadnak és feslenek, mégis a család, a valóban keresztényien gondolkodó és cselekvő család. Köztudomású, hogy a legtöbb főpap és pap, «kiknek dícséretét hirdeti az Egyház»,2 papi hivatásának és életszentségének alapjait vagy erős hitű és kipróbált erényű atyjától, vagy tisztalelkű és mélyen jámbor anyjától, vagy az egész családjától nyerte, amelynek tagjai az isteni és a felebaráti szeretet tökéletes megvalósítói voltak. A kivételek megerősítik az isteni Gondviselés rendes útján érvényes szabályt. Ha a családban a szülők — Tóbiás és Sára példájára — gyermekáldást kérnek, hogy «maradékaikban áldassék az Isten neve mindörökön örökké»3 és a gyermeket hálásan fogadják, mint Isten ajándékát és drága égi letétet, ha igyekeznek a gyermekekbe csecsemőkoruktól fogva becsö- pögtetni az Isten félelmét, a keresztény jámborságot, gyöngéd áhítatot az Oltáriszentség és a Szeplőtelen Szűz iránt, tiszteletet a szent helyek és személyek iránt; ha viszont a gyermekek szüléikben a tisztességes, dolgos és jámbor élet mintaképeit látják, ha tapasztalják, hogy szüleik az Úrban szentül szeretik egymást, gyakran járulnak a szentségekhez, az önmegtartóztatásban és böjtölésben nemcsak az egyházi törvényeknek engedelmeskednek, hanem önként is vállalják a keresztény fegyelem sanyargatásait; ha látják őket az egész család jelenlétében közös imádságot mondani, mert a közös imádság hathatósabban 1 I Pét. 2, 9. 2 Sirák 44, 15. 3 Tob. 8. 9.
