A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
13 Papi tudomány. A katolikus papnak képe, amelyet az egész világ nyilvánossága előtt megvilágítunk, nem volna teljes, ha elhallgatnék a papi léleknek azt az ékességét, amelyet az Egyház tőle megkövetel: a tudományt. A pap valóságos «mester Izraelben»,1 mert Jézus Krisztustól nyerte a fölhatalmazást az igazság tanítására. «Tanítsatok minden népet»2. Az üdvösség törvényeit kell tanítania, mégpedig a nemzetek apostolának példája szerint «bölcseknek és tudatlanoknak»3. De miképpen közölheti a tant másokkal, ha önmaga sem járatos benne? Malakiás próféta által a Szentlélek Üristen figyelmeztet : «A papnak ajkai őrzik a tudományt és a törvényt az ő szájából kérdezik»4. S a papi bölcsesség ajánlásában senki sem adhat komolyabb intelmet, mint az Üristen Ozeás prófétánál tette : «Mivel te megveted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papságban ne szolgálj nekem.»5 A pap tartozik a katolikus hittant és erkölcstant úgy ismerni, hogy azt taníthassa, a hitágazatokat, egyházi törvényeket és egyházi szertartásokat a híveknek megmagyarázhassa. Tartozik a vallási tudatlanságot eloszlatni, amely a világi tudományok folytonos haladása dacára annyi kortársunk elméjét elhomályosítja. Talán soha sem volt időszerűbb, mint ma, Tertullián mondásán elgondolkodni: «Az igazság gyakran csak azt kívánja, hogy ismeretlenül el ne ítéljük»6. Kötelessége a papnak az ellenségek gyűlölködő munkája folytán fölhalmozott előítéleteket az elmékből száműzni; az igazságot szomjazó modern embereknek az igazságot higgadt őszinteséggel közvetíteni, a bizonytalan és kétségektől gyötört lelkekbe erőt és bizalmat lehelni és őket a lelkiismeretesen és szilárdan elfogadott hitnek biztos révpartjába tudatos biztonsággal elvezetni ; végül a makacs tévedés szívós támadásaival szemben férfiasán és lelkesen, bár szelíden és alapos okfejtéssel ellenállni. Nagyon is szükséges azért — Tisztelendő Testvérek — hogy a katolikus pap szent hivatásának egyéb elfoglaltságai és gondjai közt is szakadatlanul folytassa a teológiai tárgyak komoly és ala1 Ján. 3, 10. 2 Máté 28, 19. 3 Róm. 1, 14. 4 Maiak. 2, 7. 5 Oz. 4, 6. 6 Tertull. Apolog. c. 1. pos tanulását és a szemináriumból hozott elégséges tudáskészletét mélyebb tanulmányokkal gazdagítsa s így folyton alkalmasabb legyen az igehirdetésre és a lelkivezetésre.1 Azonkívül a papi állás dísze, valamint a hívő nép bizalma és becsülése, ami a lelkipásztori munka nagyobb sikeréhez föltétlenül szükséges, megköveteli a papban a világi tudományokban is azt a járatosságot, amely az általános műveltségű világi embereknél is megvan. A pap haladjon józanul a saját korával és értse meg a kor szükségleteit, amint a katolikus egyház is minden kort és minden nemzedéket keblére ölel, a becsületes kikezdéseket támogatja és fejleszti, az igaz tudománynak legmerészebb előretörésétől sem fél, hanem azt elősegíti. Az egyházi férfiak minden időben serény művelői voltak a világi tudomány minden ágának, sőt valamikor annyira az élen haladtak, hogy a klerikus szó egyértelmű volt a tudóssal. Az Egyház nemcsak a régi műveltség okmányait mentette meg, amelyek az ő és szerzetesei munkája nélkül tönkrementek vagy teljesen elvesztek volna, hanem legkiválóbb doktorainak tanulmányaival bebizonyította, hogy a világi tudomány a katolikus hit megvilágításában és megvédésében is nagy szolgálatokat tehet. Mi magunk mutattunk idevonatkozólag kiváló példát, mikor a legújabb időben a szentség dicsfényével öveztük és az egyházdoktori címmel fölékesítettük akvinói Szent Tamás tanítómesterét, a német Albertét, akit már kortársai Nagy-nak és általános doktornak neveztek és tiszteltek. Ma természetesen nem kívánhatjuk többé a papságnak az elsőséget a tudomány minden terén. Oly szédítően széles ma már az emberi tudásnak a területe, hogy senki sem foghatja át teljesen és annál kevésbbé lehet szakember annak minden egyes ágában. Mégis bátorítani és segíteni kell azokat a papokat, akik hajlamuknál és tehetségüknél fogva hivatást éreznek valamely tudomány vagy művészet alaposabb művelésére, amely papi hivatásukkal nem összeférhetetlen. Mert a papok tudományos és művészeti tevékenysége — a kellő határok közt és az egyház felügyelete alatt — kétségtelenül díszére válik az egyháznak és dicsőségére az Űr Jézus Krisztusnak. Sőt a papság átlagának sem lehet ma megelégedni avval a tudással és műveltséggel, amely a régmúlt századokban 1 C. J. C. can. 129.
