A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
11 ségének tartunk és amely nézetünk szerint az Űr Jézus szentséges Szíve óhajának és szándékainak az ő papjaiban jobban megfelel. Érdektelenség a világi javakkal szemben. Mint a tisztaság szeretetében, úgy a földi javakkal szemben való önzetlenségben is kiváló legyen a papság. Járjanak a papok önzetlenül a romlott világban, ahol pénzért minden eladó és megvásárolható. Szent érdektelenséggel vessék meg a nyereségvágyat. Ne a pénzt, hanem a lelkek javát, ne a saját érdeküket, hanem az Isten dicsőségét keressék. Ne béresek legyenek, akik hitvány földi bérért dolgoznak, sem tisztviselők, akik a rájuk bízott hivatalt ugyan ellátják, de saját javukra és előmenetelükre gondolnak. Legyenek «Krisztus jó katonái», . . . akik «nem bocsátkoznak világi dolgokba, hogy annak tessenek, akihez szegődtek.»1 Legyenek Isten szolgái és lelkiatyák. Gondolják meg jól, hogy az ő munkájukat, az ő mindennapi gondjaikat nem lehet földi kincsekkel, emberi kitüntetéssel megfizetni és megváltani. Nem tilos ugyan azt elfogadniok, ami táplálásukra és fenntartásukra szükséges. Az apostol mondja: «Akik a szentélyben munkálkodnak, a szentélyből valókat eszik ... és úgy rendelte az Úr azoknak, akik az evangéliumot hirdetik, hogy az evangéliumból éljenek».1 2 Mégis «az Űr örökségére hivatalosak», amit a klerikus szó jelent, ne kívánjanak más jutalmat, mint amit Krisztus az ő apostolainak ígért: «Jutalmatok bőséges a mennyekben».3 Jaj a papnak, ha az isteni Ígéretekről megfeledkezve «rút haszonra vágyakozik»4 s abba a profán tömegbe keveredik, amelyről az egyház az apostol szavaival panaszkodik : «Mindenki a maga és nem Jézus Krisztus dolgával törődik».5 Mert akkor nemcsak a hivatását hanyagolja el, hanem a gondjaira bízott nép előtt elveszti a becsületét. A hívek ugyanis szánalmas ellentétet látnának a pap viselkedése és az evangéliumi tanítás között, amelyet Krisztus világosan hirdetett és az ő papja is hirdetni tartozik : «Ne gyüjt- setek magatoknak kincseket a földön, hol rozsda 1 II Tim. 2, 3. 4. 2 I Kor. 9, 13. 14. 3 Máté 5, 12. 4 Tit. 1, 7. 6 Filipp. 2, 21. és moly megemészti és hol tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyüjtsetek magatoknak kincseket az égben.»1 Ha meggondoljuk, hogy Júdás, Jézus Krisztus egyik apostola, «egy a tizenkettő közül» -— mint az evangélisták szomorúan megjegyzik — a földi javak bűnös vágya miatt a romlásba és a kárhozatba rohant, akkor könnyen megértjük, hogy a kapzsiság szenvedélye a századok folyamán oly sok és nagy kárt okozott az egyháznak. A kapzsiság ugyanis a Szentlélek Űristen mondása szerint «minden bajnak gyökere»2 s a legszörnyűbb bűnökbe sodorja az embert. S ha a kapzsisággal fertőzött pap nem is süllyed a legmélyebbre, akarva — nem akarva az Isten és az Egyház ellenségeit erősíti, azoknak bűnös törekvéseit elősegíti. Viszont a gyökeres és őszinte elszakadás a világ javaitól az emberek gyöngéd ragaszkodását szerzi meg a pap számára. Hiszen a keresztény hit erejéből fakadó önzetlenség mindig párosul az emberi nyomorúságok iránt érzett szánalommal, ami a papot a szegények és szenvedők atyjává teszi. S az ilyen pap megemlékezve Jézus Krisztus szaváról : «amit egynek e legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek»,3 a szegényekben és szenvedőkben magát az isteni Megváltót szereti és szolgálja. Papi buzgóság. Ha az Isten papját nem köti a földhöz láncoló két legszorosabb kapocs — a saját családja és a földi javakban való érdekeltség — akkor gyullad föl benne igazán az égi szeretet lángja, a lelkek szeretete, amely Jézus Krisztus szívéből tör elő s nem akar mást, minthogy a meggyujtsa az apostoli lelkeket és az egész emberiséget.4 Az Isten dicsőségéért és az emberek örök üdvéért égő buzgóságnak kell az Isten papját — mint a szentírás tanúsága szerint az isteni Megváltóval tette5 — úgy égetni és egészen megemészteni, hogy önmagával és saját érdekeiről megfeledkezve önmagát egészen hivatásának áldozza és naponkint újabb és hatásosabb eszközöket keressen annak minél tökéletesebb beteljesítésére. 1 Máté 6 19. 20. 2 I Tim. 6, 10. 3 Máté 25, 40. 4 Luk. 12, 49. 5 Zsolt. 68, 10. Ján. 2, 17.
