A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
10 ennek a válogatott erénynek égi varázsát; azoknak a kiválasztottaknak a sorában akartak helyet foglalni, «akik fölfogják az igét»;1 s így önként vállalták a nőtlenséget, amely azután az egész latin egyházban szigorú egyházi parancs lett. Már a negyedik század végén a karthágói zsinat a papi nőtlenség ügyében arra int: «hogy amit az apostolok tanítottak és az elődök tartottak, azt mi is tartsuk meg».1 2 A keleti szentatyáknál több tanúbizonyságra találunk, hogy a katolikus papság nőtlenségét ők is nagyra becsülték s a keleti Egyház azon helyein, ahol az egyházi fegyelmet szigorúan megtartották, teljesen azonos volt e pontban a latin és a keleti Egyház fegyelme. Szent Epifánius már a negyedik század végén tanúskodik amellett, hogy a nőtlenség törvénye az alszerpapig kötelező : «Aki még házasságban él és gyermekeket nevel — ha egyetlen asszony férje is — nem szentelhető szerpappá, pappá, püspökké vagy alszerpappá. Csak akkor veheti föl e rendeket, hogy egyetlen feleségétől külön él, vagy utána özvegyen maradt. Ilyen a törvényes rend azokon a helyeken, ahol az egyházi kánonokat lelkiismeretesen betartják».3 De az összes írók közül e tárgyban a koronatanú a szír Szent Efrém, edesszai szerpap és a világegyház doktora, akit méltán neveznek «a Szentlélek hárfájának».4 Barátját — Ábrahám püspököt — hozzáintézett versben így szólítja meg : «Megfelelsz nevednek — Ábrahám —, mert te is sokaknak atyja lettél. Nincsen ugyan feleséged, mint Ábrahámnak volt Sára, hanem a nyájad a te feleséged. Neveld az ő fiait a te igazságodban. Legyenek a te lelki fiaid az Ígéret várományosai, a mennyország örökösei. Ó, szépséges ivadéka a szüzességnek, amelyben a papságnak kedve telik! Kiömlött az olajtartó és fölkent téged. Az Egyház rád tette a kezét, kiválasztott, megkívánt és megszeretett téged».5 Ugyancsak ő írja : «Nem elégséges és a papi hivatáshoz nem méltó, ha a pap csak Krisztus élő testének föláldozása előtt tisztítja meg a lelkét, megmossa a nyelvét és kezét, tisztán tartja egész testét, hanem állandóan teljesen tisztának kell lennie, mert állandóan köz1 Máté 19, 11. 2 Cone. Carthag. II. can. 2 ; Mansi Collect. Conc. tóm. III. col. 191. 3 S. Epiphan. Adversus haeres. Panar. 59, 4. Migne, P. G. vol. 41. col. 1024. 4 Brev. Rom. d. 18. Jun. lect. VI. 5 Carmina Nisibaena, carm. 19. vetítőként áll Isten és az emberiség között. Dicsőség Istennek, aki szolgáit tisztákká tette l»1 Hasonlóképpen nyilatkozik Aranyszájú Szent János : «A papi szolgálatot teljesítő legyen oly ragyogóan tiszta, mintha az égben az angyali Hatalmasságok között szolgálna».2 Egyébként a keresztény papságnak általunk fentebb már röviden kifejtett magasztossága, vagy Szent Epiphanius szavai szerint «hihetetlen tisztessége és méltósága»3 már magában is igazolja a nőtlenség kívánatosságát és az egyházi törvény észszerűségét, amely a nőtlenséget a papok számára kötelezővé teszi. Mert akinek hivatása még az angyalokénál is fönségesebb, akik «az Isten előtt állnak»,4 annak, ugyebár, erejéhez mérten mennyei életet is kell élnie? Akinek magát egészen arra kell szánnia, «ami az Űré»,5 annak úgy-e kötelessége a földi dolgoktól elszakadni és a mennyei hazának életét már a földön elkezdeni?6 Aki állandóan a hívek örök üdvösségét gondozni és a lelkek javára az isteni Üdvözítő munkáját folytatni tartozik, annak talán nagyon is kívánatos a családi gondoktól mentesülni, amelyek különben tevékenységének jelentékeny részét igényelnék? Végtelenül megindító és csodálatraméltó a katolikus egyházban oly gyakran megismétlődő jelenet, amikor ifjú leviták, mielőtt magukat teljesen az Isten és az oltár szolgálatára szentelik, az alszerpapi rend fölvétele előtt szabadakarattal lemondanak a világ öröméről és boldogságáról, amelyre jogosan számot tarthatnának, ha világi életpályát választanának. Szabadon mondanak le, mert a szentelés után nem szabadok ugyan többé s nem köthetnek házasságot, de a papirendet szabadon veszik föl. Nincs törvényes vagy személyi kényszer. Kizárólag az egyéni szabad akarat érvényesül.7 A papi nőtlenséget magasztaló fejtegetéseinket nem szabad úgy magyarázni, mintha Mi a keleti Egyház elütő, de törvényesen bevezetett fegyelmét gáncsolni és elítélni akarnók. Egyetlen célunk volt a nőtlenség magasztosságának igazságát bizonyítani, amelyet a katolikus papság kiváló dicső1 Efrem, Carmina Nisibaena, carm. 18. 2 De sacerdot. lib. III. cap. 4. 3 Advers. haeres. Panar. 59, 4. Migne P. G. vol. 41. col. 1024. 4 Tób. 12, 15. 6 Luk. 2, 49. I Kor. 7, 32. 6 Filipp. 3, 20. 7 C. J. C. can. 971.