A Győri Püspökség Körlevelei, 1936

Tartalomjegyzék

10 ennek a válogatott erénynek égi varázsát; azok­nak a kiválasztottaknak a sorában akartak helyet foglalni, «akik fölfogják az igét»;1 s így önként vállalták a nőtlenséget, amely azután az egész latin egyházban szigorú egyházi parancs lett. Már a negyedik század végén a karthágói zsinat a papi nőtlenség ügyében arra int: «hogy amit az apos­tolok tanítottak és az elődök tartottak, azt mi is tartsuk meg».1 2 A keleti szentatyáknál több tanúbizonyságra találunk, hogy a katolikus papság nőtlenségét ők is nagyra becsülték s a keleti Egyház azon helyein, ahol az egyházi fegyelmet szigorúan megtartották, teljesen azonos volt e pontban a latin és a keleti Egyház fegyelme. Szent Epifánius már a negyedik század végén tanúskodik amellett, hogy a nőtlen­ség törvénye az alszerpapig kötelező : «Aki még házasságban él és gyermekeket nevel — ha egyet­len asszony férje is — nem szentelhető szerpappá, pappá, püspökké vagy alszerpappá. Csak akkor veheti föl e rendeket, hogy egyetlen feleségétől külön él, vagy utána özvegyen maradt. Ilyen a tör­vényes rend azokon a helyeken, ahol az egyházi kánonokat lelkiismeretesen betartják».3 De az összes írók közül e tárgyban a koronatanú a szír Szent Efrém, edesszai szerpap és a világegyház doktora, akit méltán neveznek «a Szentlélek hár­fájának».4 Barátját — Ábrahám püspököt — hozzáintézett versben így szólítja meg : «Meg­felelsz nevednek — Ábrahám —, mert te is sokak­nak atyja lettél. Nincsen ugyan feleséged, mint Ábrahámnak volt Sára, hanem a nyájad a te fele­séged. Neveld az ő fiait a te igazságodban. Legye­nek a te lelki fiaid az Ígéret várományosai, a mennyország örökösei. Ó, szépséges ivadéka a szüzességnek, amelyben a papságnak kedve telik! Kiömlött az olajtartó és fölkent téged. Az Egyház rád tette a kezét, kiválasztott, megkívánt és meg­szeretett téged».5 Ugyancsak ő írja : «Nem elég­séges és a papi hivatáshoz nem méltó, ha a pap csak Krisztus élő testének föláldozása előtt tisz­títja meg a lelkét, megmossa a nyelvét és kezét, tisztán tartja egész testét, hanem állandóan tel­jesen tisztának kell lennie, mert állandóan köz­1 Máté 19, 11. 2 Cone. Carthag. II. can. 2 ; Mansi Collect. Conc. tóm. III. col. 191. 3 S. Epiphan. Adversus haeres. Panar. 59, 4. Migne, P. G. vol. 41. col. 1024. 4 Brev. Rom. d. 18. Jun. lect. VI. 5 Carmina Nisibaena, carm. 19. vetítőként áll Isten és az emberiség között. Dicső­ség Istennek, aki szolgáit tisztákká tette l»1 Hasonlóképpen nyilatkozik Aranyszájú Szent János : «A papi szolgálatot teljesítő legyen oly ragyogóan tiszta, mintha az égben az angyali Hatalmasságok között szolgálna».2 Egyébként a keresztény papságnak általunk fentebb már röviden kifejtett magasztossága, vagy Szent Epiphanius szavai szerint «hihetetlen tisztes­sége és méltósága»3 már magában is igazolja a nőtlenség kívánatosságát és az egyházi törvény észszerűségét, amely a nőtlenséget a papok szá­mára kötelezővé teszi. Mert akinek hivatása még az angyalokénál is fönségesebb, akik «az Isten előtt állnak»,4 annak, ugyebár, erejéhez mérten mennyei életet is kell élnie? Akinek magát egészen arra kell szánnia, «ami az Űré»,5 annak úgy-e köte­lessége a földi dolgoktól elszakadni és a mennyei hazának életét már a földön elkezdeni?6 Aki állan­dóan a hívek örök üdvösségét gondozni és a lelkek javára az isteni Üdvözítő munkáját folytatni tar­tozik, annak talán nagyon is kívánatos a családi gondoktól mentesülni, amelyek különben tevé­kenységének jelentékeny részét igényelnék? Végtelenül megindító és csodálatraméltó a ka­tolikus egyházban oly gyakran megismétlődő jele­net, amikor ifjú leviták, mielőtt magukat teljesen az Isten és az oltár szolgálatára szentelik, az alszerpapi rend fölvétele előtt szabadakarattal lemondanak a világ öröméről és boldogságáról, amelyre jogosan számot tarthatnának, ha világi életpályát választanának. Szabadon mondanak le, mert a szentelés után nem szabadok ugyan többé s nem köthetnek házasságot, de a papirendet szabadon veszik föl. Nincs törvényes vagy sze­mélyi kényszer. Kizárólag az egyéni szabad akarat érvényesül.7 A papi nőtlenséget magasztaló fejtegetéseinket nem szabad úgy magyarázni, mintha Mi a keleti Egyház elütő, de törvényesen bevezetett fegyel­mét gáncsolni és elítélni akarnók. Egyetlen célunk volt a nőtlenség magasztosságának igazságát bizo­nyítani, amelyet a katolikus papság kiváló dicső­1 Efrem, Carmina Nisibaena, carm. 18. 2 De sacerdot. lib. III. cap. 4. 3 Advers. haeres. Panar. 59, 4. Migne P. G. vol. 41. col. 1024. 4 Tób. 12, 15. 6 Luk. 2, 49. I Kor. 7, 32. 6 Filipp. 3, 20. 7 C. J. C. can. 971.

Next

/
Thumbnails
Contents