A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
9 Papi jámborság. Bár a papi lélekben az összes keresztény erényeknek kell virágozniok, mégis egyesek különösen illenek és hozzátartoznak a paphoz. Ilyen elsősorban a jámborság. Az apostol is arra inti kedvelt fiát, Timóteust: «Gyakorold magad a jámborságban».1 A papnak olyannyira bizalmas és bensőséges gyakori érintkezésein az Istennel a jámborság édes illatának kell elömölnie. Ha «a jámborság mindenre hasznos»,1 2 mindenekfölött a papi hivatás teljesítésénél hasznos. Jámborság nélkül a papi tiszt legszentebb cselekményei, legfönsége- sebb szertartásai is gépiesek, megszokottak lesznek. Hiányzik belőlük a lélek, a kenetesség, az élet. Jámborság alatt — Tisztelendő Testvérek — nem azt a felületes és külsőséges, édeskés és érzelgős jámborságot értjük, amely a lelket nem erősíti és szentségre nem segíti, hanem a komoly, az érzések hullámzásától független, szilárd elveken és meggyőződésen nyugvót, amely minden kísértésnek és csábításnak ellenállni tud. E jámborság irányuljon ugyan elsősorban a mennyei Atya felé, de azonkívül az Istenanya felé is, akit a papnak a világi híveknél jobban és gyöngédebben kell szeretnie, mert őt is szorosabb kötelékek fűzik az Űr Jézushoz s Szűz Mária is a legközelebb áll az isteni Megváltóhoz. A papi nőtlenség. A jámborsággal kapcsolatos második ékessége a katolikus papságnak az erkölcsi tisztaság, amelyet a latin katolikus klérusnak nagyobb rendeken lévő tagjai oly szigorúan kötelesek megtartani, hogy szentségtörést követnek el, ha ellene vétenek.3 Bár a törvény teljes szigorúsága nem köti a keleti egyház papjait, azonban náluk is nagy tiszteletben áll az egyházi nőtlenség s bizonyos esetekben —- különösen a hierarkia legmagasabb fokain — megkövetelik és előírják. A természetes ész is illőnek tartja a tisztaságot az Isten szolgáihoz. Hiszen «Lélek az Isten»4 s azért, akik Isten szolgálatára vannak szánva, bizonyos módon vessék le a testet. Már a régi rómaiak is így gondolkodtak. Volt egy ősi törvé1 I Tim. 4, 7. 2 I Tim. 4, 7. 3 Cod. J. C. can. 132. §. 1. * Ján. 4, 24. nyük : «Az istenek elé tisztán lépjetek». S egyik híres írójuk a törvényt idézve a következő magyarázatot adja : «Megparancsolja a törvény, hogy tisztán kell az istenek elé járulni — azaz tiszta lélekkel — , ami minden egyebet is magában foglal. Nem zárja ki a testi tisztaságot, hanem azt akarja mondani, hogy ha már a testet is tisztán tartjuk, akkor a felsőbbrendű lélek tisztaságára annál inkább kell ügyelni».1 Az ószövetségi Szentírásban Mózes az Isten nevében meghagyja Áronnak és fiainak, hogy hét napon át, amíg a szentelésük tart, a szövetség sátorából ki ne menjenek, tehát addig magukat megtartóztassák.2 Mivel pedig az újszövetség papja hasonlítha- tatalnul magasabb méltóságú, mint a régi törvény papja, azért tőle nagyobb tisztaságot is vár az Űr. A papi nőtlenség egyházi törvényének első írott nyomára már az elvirai zsinat egyik kánonában3 találunk a negyedik század kezdetén, amikor még a keresztény üldözések korszaka nem zárult le. Ez is világosan már régóta érvényben levő gyakorlatot tételez föl. Tehát az írott törvény nem tett egyebet, minthogy az evangéliumból és az apostolok tanításából önként következő követelményt nagyobb joghatály kedvéért becikke- lyezi. Az isteni Mester, akit az Egyház himnuszában «Szűzanya virága»4 címen köszöntünk, különös mértékben becsülte a tisztaság erényét. Olyan magasztosnak mondta, hogy az emberek közönséges értelmét meghaladja.5 Gyermekkorától a názáreti házban Szűz Mária és Szűz Szent József társaságában kívánt nevelkedni. A szűztiszta lelkeket, mint Keresztelő és evangélista Szent Jánost, kitüntető szeretettel szerette. Szent Pál, a nemzetek apostola, az evangéliumi törvény és Krisztus tanításának ez a hűséges tolmácsa, áradozva zengi a szüzesség dícséretét s különösen az osztatlan istenszolgálatnál való fontosságát hangoztatja : «Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Űré, hogyan tessék az Istennek».6 Mindezek a tények közrehatottak — Tisztelendő Testvérek —, hogy az újszövetség papjai megérezték 1 Cicero, De lég. lib. II. c. 8. et 10. 2 III Móz. 8, 33—35. 3 Conc. Eliberit. can. 33. 4 Brev. Rom. Hymn. ad laudes in Festo SS. Nőm. Jesu. 6 Máté 19, 11. 8 I Kor. 7, 32.
