A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
5 sával, de tisztelettudó csodálkozással: «Kicsoda ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?»1 Maga az Ür Jézus Krisztus — az Isten és ember, akinek igenis volt és van «hatalma a földön a bűnök megbocsátására»1 2 adta a hatalmat az ő papjainak, hogy az isteni irgalmasság bőkezűségével a bűnbocsánat után sóvárgó emberi lelkek szükségletét kielégítse. Mert kimondhatatlan vigasztalás minden bűnösnek, aki érzi a lelkiismeret- • furdalást és a bűnbánatot, hogy fülével hallhatja az Isten nevében meghozott ítéletet: «Én téged föloldozlak bűneidtől». Nem kisebbíti az Istennek ezt a nagy jótéteményét, hogy a bűnösnek az ítéletet olyantól kell hallania, aki maga is köteles azt más paptól kérni, hanem inkább még növeli. Mert így jobban megnyilvánul, hogy inkább az Isten keze működik, mint az emberé. Erre vonatkozólag idézzük egy nagy írónak szavait, aki a lelki dolgokban a világiaknál alig tapasztalható jártasságot szerzett: «Amikor a pap saját méltatlanságát és tisztének magasztosságát átérezve megrendülve teszi fejünkre fölszentelt kezeit, amikor megszégyenülve gondol rá, hogy ő az újszövetség vérének sáfára, mindannyiszor szerény ámulattal ejti ki az életet adó igéket, s bűnös ember létére a bűnöst föloldozza, mi lábai elől fölegyenesedve úgy érezzük, hogy nem aláztuk meg magunkat gyáván . . . Ember lábaihoz borultunk, aki Jézus Krisztust képviseli . . . leborultunk, hogy szabadok és Isten fiai legyünk.3 A pap bűnbocsátó hatalma, amelyet külön szentség erejénél fogva kapott, nem múlandó és időleges, hanem állandó és örök, mert a leikébe nyomott eltörölhetetlen jegyből származik, amelynél fogva annak mintájára, akitől a papi tisztet nyerte, «pap mindörökké».4 Bár emberi gyarlóságból vétkezhetik és önmagát beszennyezheti, papi jellegét a leikéből soha ki nem törölheti. Különben is a papi rend szentségében nemcsak az eltörölhetetlen papi jelleget és a már fölsorolt fönséges hatalmakat nyeri el az Isten szolgája, hanem új és különleges kegyelmet, külön segítséget kap, s ha a kegyelmek benső ható erejével szabadakaratú elhatározásával is közreműködik, méltóan és bizalommal felelhet meg tiszte nehéz 1 Luk. 7, 49. 2 Luk. 5, 24. 3 Manzoni: Osservazioni sulla morale cattolica c. 18. 4 Zsolt. 109, 4. kötelességeinek és beteljesítheti azt a komoly hivatást, amelytől a katolikus papság legnagyobb hősei, mint Aranyszájú Szent János, Ambrus, Nagy Szent Gergely, Borromei Károly és sokan mások is rettegtek. Az ige és a szeretet szolgája. A katolikus pap Krisztus szolgája és Isten titkainak sáfára1 az ige szolgálatában.2 Mert az isteni Megváltó a pap elidegeníthetetlen jogává és mulaszthatatlan kötelességévé tette azt, mondván : «Elmenvén tanítsatok minden népet. . . tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek».3 Jézus Krisztus anyaszentegyháza, az isteni kinyilatkoztatás őre és csalhatatlan magyarázója, az isteni igazságokat mindenfelé a papok útján terjeszti. Azt prédikálja, aki «az igazi világosság és megvilágosít minden e világra jövő embert».4 Isteni bőkezűséggel szórja azt a magot, amely kicsi ugyan és az emberi bölcseség által megvetett, de a mustármaghoz hasonlóan hatalmas és mély gyökereket ereszt az emberek leikébe, akik őszintén áhítják az igazságot, azután erős és nagy fává nő, úgyhogy a leghevesebb viharok sem dönthetik le.5 A fékevesztetten szabados emberi elme változatos tévelyei és az emberi gonoszság szomorú erkölcstelenségei fölött kimagaslik az Isten egyháza, mint éjjel a hajókat irányító világítótorony. Az igazságtól minden irányú eltérést kárhoztat és a követendő helyes utat mindenkinek megmutatja. Jaj nekünk, ha az igazságnak ez a fényszórója, nem mondjuk, elalszik, mert az Jézus Krisztus csalhatatlan ígéretei miatt nem lehetséges, hanem világító sugarainak minden irányba szétszórásában akadályokba ütközik ! Nyilvánvalóan tapasztaljuk máris, hova süllyedt az emberiség, mert az isteni kinyilatkoztatást büszkén elvetette és a tudomány hamis örve alatt téves bölcseleti és erkölcsi elméleteket követett. S hogy a tévelyek és az erkölcsi romlás meredek lejtőjén még nem süllyedt mélyebbre, az is a keresztény igazság 1 I Kor. 4, 1. 2 Ap. cs. 6, 4. 2 Máté 28, 19—20. 1 Ján. 1, 9. 5 Máté 13, 31—32.
