A Győri Püspökség Körlevelei, 1935
Tartalomjegyzék
3 Nézte a liliomok díszes öltözetét, a szőlőtő fakadását, fügefa nyílását és ezekről hasonlataiban beszélt is hallgatóinak. Az utolsó vacsora asztalától pedig felnéz az égre, imádságos lélekkel belenéz a jövendő évezredekbe és főpapi imájával vezetőkre és hívőkre egyaránt kéri a mennyei Atya segítő kegyelmét. Mikor pedig nagycsütörtök éjjelén Sión ormán az utolsó mécses is kialszik, az Úr imája még mindig virraszt az Olajfák hegyén: „Földre boruld és imádkozék“ (Márk 14, 35.). „És a halállal tusakodván, még buzgóbban imádkozik valau (Luk. 22, 43.). A véres keresztáldozat bemutatásának szent óráiban a zsidó főpapok és a nép gúnyolódó lármája és szilkozódása közepette is szüntelen száll az örök Főpap szívéből az engesztelés csendes imája: „Atyám! bocsáss meg nekik" (Luk. 23, 34.). A zsoltáros De profundis-a nem is mérhető a Golgota magaslatán nyíló mélységekhez és azért szenvedő lélek az el- hagyatottságnak ekkora mélységéből és így még nem kiáltott az ég felé: „Én Istenem! Én Istenem ! Miért hagytál el engem ?" (Márk 15, 34,). Mint a keresztáldozat befejező könyörgése és a Megváltó földi életének esti imája hangzik a keresztről e szép kérés: „Atyám! a te kezeidbe ajánlom lelkemet" (Luk. 23, 46.). És amikor a lezárt ajkak már elnémultak, a megnyitott sebekből és az átszűrt szívből aláhulló vér’cseppek Ábelnek, az igaznak fájdalmával és ártatlanságával kiáltottak tovább is az égre, hogy a mennyei Atya engesztelődését megnyerjék számunkra. Jézusnak megnyitott Szíve, Isten imá- dásának és engesztelésének nagypénteki örökmécsese, tedd szívünket hasonlóvá imádkozó szent Szívedhez ! Tisztelendő Testvéreim ! Imádságos életünkben nézzünk buzgón és tanulékony lélekkel legszebb papi ideálunkra, az imádkozó Krisztusra. Ha az imádság szépségét és szükségességét tőle megtanuljuk, akkor majd gyengeségünk és gyarlóságunk gyakran mondatja velünk az apostolok bensőséges kérését: Uram ! taníts meg minket imádkozni ! A szentek tudományában a legelső lecke, a tökéletességnek és a lelkiekben való előrehaladásnak legfontosabb eszköze marad mindenkor az imádság szeretete. Minél előbbre jut a lélek az imádság szellemében, annál gyorsabban halad az Isten és a lelkek szeretetében is. Vianney Szent János csodálatos munkásságának és lelki nagyságának titkát a jó imádság érteti és magyarázza meg. A Mester példája nyomán néha ő is éjtszakákat virraszt át imádságban. Máskor pedig csak az esti harangszó hívja haza otthonába a szentélyből, az ima e legszentebb őrhelyéről Krisztusnak hűséges katonáját. Mindent, még a madarak énekét is felhasználta arra, hogy lelke szárnyat bontson és Istenhez szálljon. Az erdők csendjében a harmatos fűre letérdelve többször felsóhajtott lelke: „Istenem! térítsd meg híveimet!" Szent Péter szívének táborhegyi megnyilatkozása legyen néha lelkűnkben is a jó, bensőséges imádság melegebb fel- lobbanása : Uram ! jó nekünk itt lenni! Magunk harca és a reánk bízottak gondozása késztet bennünket állandóan a kitartó és buzgó imára. Legyen szent meggyőződésünk, hogy az Úr segítsége nélkül semmit sem tehetünk, segítségét pedig a buzgó imával kell megszereznünk: „Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és megnyeritek" (Ján. 16, 23—24.). A lelkek munkaterén kitartó és buzgó ima nélkül senki sem számíthat eredményes munkára. A Mester maga adja a legszebb példát arra, hogyan kell a külső tevékenységet összekapcsolni és
