A Győri Püspökség Körlevelei, 1935
Tartalomjegyzék
41 A panaszt alaposnak kellett elfogadni, mert a H. H. Ö. 9. §. (3) bekezdése nem azt mondja ki, hogy a tényleges szolgálatban álló alkalmazottaknál a természetbeni lakás haszonértékét minden esetben az illető helyre vonatkozólag megállapított lakáspénz alapján kell megállapítani, hanem csupán azt, hogy ilyen esetben a lakáspénz is, mint támpont, figyelembe vehető. Ugyanis a H. H. Ö. 9. §. (1) bekezdése szerint a bérbe nem adott épületek adóalapja a tényleg bérbeadottakkal történt összehasonlítás útján megbecsült haszonérték, amiből okszerüleg következik, hogy a 9. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezés csak abban az esetben alkalmazható, ha az ily módon megállapított haszonérték nem haladja meg a 9. §. (1) bekezdése alapján megbecsült haszonértéket. A törvényhozás a 9. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel az ilyen épületekre vonatkozólag kedvezményt akart nyújtani, már pedig a kir. pénzügyigazgatóság álláspontja alapján eszközölt, vagyis nemlétező és meg nem felelő bérforgalmi adatok alapján történt házadómegállapítás az igazságos adóztatás elvébe is ütköznék. Minthogy pedig a községi elöljáróság jelentése szerint a szóbanforgó épület haszonértéke 210 pengőnél magasabbra nem becsülhető, mert csak ez az összeg felel meg az ottani bérforgalmi viszonyoknak, és minthogy az nem vitás, hogy a házadó alapja az előző évben is csak 210 P volt, ezért a rendelkező rész szerint kellett határozni. A bíróság e határozat két példányát a debreceni magyar királyi pénzügyigazgatóságnak 1932. évi szeptember hónap 6. napján 38.644/1. szám alatt kelt jelentése mellékleteivel együtt, foganatosítás végett, azzal a meghagyással adja ki, hogy az egyik példányt az adózó fél
