A Győri Püspökség Körlevelei, 1934
Tartalomjegyzék
41 kollégáitokat és jóságos szívvel, megértő lélekkel igazítsátok el őket nehéz kérdéseikben. Különösen is kérlek benneteket, tartsátok meg szigorúan mind az egyházi, mind pedig az állami törvényeket és iskolaügyi rendeleteket. Sajnos, azt kell mondanom, állandóan vannak olyanok, akik megfeledkeznek szent kötelmeikről és nem egy esetben súlyosan vétenek tanítói és nevelői hivatásuk kötelességei ellen. Teljes erővel fogjatok össze és egész lélekkel legyetek rajta, hogy a főhatóságom alá tartozó iskolák fegyelemben, nevelés terén és tanítási eredmény szempontjából is minél magasabb színvonalra emelkedjenek. A tanító munkássága ma már nem merülhet ki az iskola négy fala között. Igen fontos vallási és nemzeti érdekek kívánják, hogy a tanító az iskolán kívül a kulturális és a szociális-gazdasági munkából is derekasan kivegye a részét. Különös gondja legyen minden tanítónak az iskolából kikerült ifjúságra. Ebben a korban törnek fel a lélek mélyéből a féktelenkedő szenvedélyek. Ekkor tombol a legerősebben a fiatalos szabadosság. Ebben a korban veszi körül ifjúságunkat a legtöbb veszedelem. Ha megtaláltuk szívéhez az útat, mindent megnyertünk. Ha kisíklott kezünkből, igen nagy a veszély, hogy elveszíti azt, amit fáradságos munkával építettünk. Előzzük meg a bajt. — Gyűjtsétek ifjúsági egyesületekbe a magyarság értékes virágait. Ha áldozatokba kerül is, kapcsolódjatok bele minél intenzivebben a levente-mozgalomba és legyetek rajta, hogy a magyar jövő virágja le ne hulljon, el ne pusztuljon. Kapcsolódjatok bele az iskolánkívüli népművelés munkájába is. Botor gondolat és állítás, hogy a nép maradjon meg elődei kultúrnívóján. Igenis, a népet, a falusi népet is részesévé kell tenni a kultúra gyümölcseinek. Amint a hit és tudás nem ellenkezhetnek egymással, úgy a nép vallásosságát sem kell félteni a valódi lelki és szellemi kultúrától, amely nem vezet el a hittől, hanem csak öntudato- sabbá és mélyebbé teszi azt. Azok a lelkes katolikus tanítók, akik a falu népének vezetését isteni küldetésnek és nemzetük iránti kötelességnek tekintették, eddig is készséges lélekkel foglalkoztak a nép iskolánkívüli oktatásával. Az erkölcsi és gazdasági válság azonban, melynek nyomasztó súlyát mindannyian érezzük, a népnek a templomon és iskolán kívül való oktatása terén fokozottabb, egységesebb és állandóan folyó munkát sürget. Épen ezért a katolikus tanítóság is igyekezzék e munkában teljes erővel résztvenni. Ahol a katolikus tanítót a helyi népművelési bizottság gondnokká (ügyvezetővé) választotta, lássa el az ezzel járó szervező és irányító munkát az egyházi, kulturális és társadalmi szervezetek vezetőivel való egyetértésben lelkiismeretesen és nagy buzgósággal. De a katolikus tanítóság vegye ki részét a népművelés munkájából, mint szerényen dolgozó közkatona is. Igyekezzék az előadás-sorozatokban és tanfolyamokon, mint előadó résztvenni és a vallásos katolikus tanító lel- kületével és buzgóságával belekapcsolódni a nép nevelésére irányuló munkába. Úgyis, mint énekkarok vezetője, ünnepélyek rendezője, népkönyvtárak kezelője, nemes szórakozást nyújtó alkalmak megteremtője adja oda értékeinek legjavát a népművelés szolgálatába. A tanítót e tevékenységben hassa át a krisztusi szellem és merítsen kitartást abból a felemelő gondolatból, hogy ilyen irányú munkája világi apostolkodás, szerves része az Egyház lelkeket formáló munkájának és elősegítöje a nagy célnak: Krisztus királyságát kiépíteni az egész
