A Győri Püspökség Körlevelei, 1934

Tartalomjegyzék

legott tisztelettel nézett föl reá és tizedet adott neki minden zsákmányából. Mint Ábrahám Melki- zedekkel, úgy vagyok én az egyházmegye papságával szemben. Még nem ismerem az egyesek nevét, korát, nemzetségfáját, csak egyet tudok róluk, és ezt mindenkor nagyra fogom bennük becsülni: hogy a fölséges Isten papjai. Az élet minden körülményei között értékelni akarom bennetek, Tisztelendő Testvéreim, papi hivatástok isteni kegyelmét, fölszenteltetéstek által nyert méltóságtokat s a magasból nyert küldetésteket. Ti, mint a fölséges Isten pgpjai, nem e világból valók vagytok, de e világért vagytok. Nem vagytok e világból valók, mert az Ür kiválasztott titeket e világból (Ján. 15, 19) s mint a világból kiválasztott, kedves szent fiait átadott titeket az ő egyszülött szent Fiának, Jézus Krisztusnak. Ti pedig elfogadtátok az Űrnak e mérhetetlen nagy kegyelmét, megismertétek a nagy igazságot, hogy az Ür Jézus az Isten küldötte, az ő egyszülött szent Fia, és örömmel szenteltétek magatokat a Krisztus Király szent szolgálatára. Megható az Ür Jézus főpapi imája miértünk az utolsó vacsora termében. Isten Fia könyörög tanítványaiért, minden idők papjaiért, akiket a mennyei Atya neki adott, s kikben Ö a világ végéig minden népek és nemzetek között meg fog dicsőülni. «Szent Atyám, én őéreltük könyörgök, kiket nekem adtál, tartsd meg őket a Te nevedben, hogy egyek legyenek, mint mi.» (Ján. 17, 9.) Az első és legfontosabb Egyházának jövőjére, hogy apostolai, s azok utódai, a püspökök és papok között meglegyen a szent egység. Ezt a kegyelmet kéri tehát először számunkra a mennyei Atyától. Bízzunk isteni Főpapunk imájának meghallgatásában és törekedjünk mi is arra, hogy meglegyen mindenkor köztünk az Ür Jézustól óhajtott egység, szeretet, egyetértés, együttműködés. Éppen arról fogja a világ megismerni, hogy mi Krisztus tanítványai vagyunk, hogy szeretjük egymást, az Ür parancsa szerint.

Ismételten hangoztatja az Ür: «Nem a világból valók vagytok, amint én sem vagyok a világból» — s tovább esedezik értük : «Nem kérem, Atyám, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól». (Ján. 17, 14—15.) Bár nem e világ/»/ van hivatásunk eredete, mégis e világ/) an élünk s így ki vagyunk téve a világ csábításainak és kisértéseinek. Bízzunk az Úr segítségében : Ő nem fogja megengedni, hogy erőnkön felül megkisér- tessünk s a kisértésekben erőt ad, hogy azokat diadalmasan legyőzzük. Ne engedjük tehát magunkat soha legyőzetni a rossztól, hanem győzzük le azt a jóval.

És harmadszor is hangoztatja az Úr, hogy nem vagyunk e világból valók : «Nem e világból valók ők, aminthogy én sem vagyok e világból». Amit most utoljára kér mennyei Atyjától számunkra,

az a mi papi hivatásunknak megfelelő életszentség. «Atyám, szenteld meg őket az igazságban», adj nekik hivatásuknak megfelelő nagy erkölcsi tökéletességet, világosítsd és erősítsd őket az igazság birtokában, képesítsd őket az ige hirdetésére s tedd méltókká a szentségek kiszolgáltatására.

«És én őérliik szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.» (Ján. 17, 16—19.) Maga az Ür Jézus átélte előttünk a papi életet szentségben, hogy mondhassa: «Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek.» (Ján. 13, 15.) A példaadás fölségesen vonzó erejével sem elégedett meg, hanem feláldozta magát értünk, hogy az általa kívánt meg- szentelődésben részesüljünk.

A papságnak tehát nemcsak felülről származó lelki hatalommal, hanem krisztusi életszentséggel kell ékeskednie. Minő szeretettel kér minket az Apostol: «Testvérek, kérlek titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, melyet nyertetek». (Ef. 4, 1.) Az Egyház pedig törvénykönyvében sürgeti a nagyobbfokú életszentséget: «Clerici debent sanctiorem prae laicis vitam interiorem et exteriorem ducere eisque virtute et recte factis in exemplum excellere». (C. 124.) Azért Tisztelendő Testvéreim, mi, kik fölülről valók vagyunk, azaz az isteni tudás forrásánál nevelődtünk, kik az isteni kegyelmek által lettünk naggyá, kik lelki hatalmakban részesültünk és isteni erővel ruháztattunk fel a magasságból, ne emberi, hanem isteni gondolatok szerint éljünk, ne az emberi, hanem az isteni szeretet indításait kövessük, ne az emberi élet és földi boldogulás, hanem az örök élet és örök boldogság munkásai legyünk. Legyünk mindig tudatában fölülről való származásunknak, annak, hogy nem e világból valók vagyunk. «Hiszen mim vagyon az égben és miben lelném a földön kedvemet kívüled? Szívem Istene és osztályrészem mindörökké az Isten.» (Zs. 72, 25.) Mi egészen különös és titokzatos összeköttetésben vagyunk e fölülről való származásunknál fogva az Úr Jézus Krisztussal, Isten szent Fiával. Ő számunkra a természetfölötti erőforrás. Ő emel minket magunk fölé, Ö segít isteni küldetésünkben, Ö pótolja gyarlóságunkat, erősíti gyöngeségünket. Ő teremt bennünk papi szívet. Minél szorosabban vagyunk és maradunk vele szent egyesülésben, annál jobban érezzük, mint él Ő bennünk, mint működik általunk, mint szivárognak lelkűnkbe új indítások, új meglátások, új energiák.

Ezek az új indítások, meglátások és energiák nemcsak azért áradnak a mi szívünkbe, hogy minket megszenteljenek, hanem azért is, hogy annál odaadóbb buzgósággal fáradozzunk mások megszentelésén.

Nem e világból valók vagyunk, de igenis a világért