A Győri Püspökség Körlevelei, 1932
Tartalomjegyzék
7 A bűnbúnat üdvös fegyver. Tehát a bűnbánat nagyon is üdvös fegyver. Krisztus vitéz katonái vele harcolják meg az erkölcsi rendet védő és helyreállító harcokat. Olyan éles fegyver, amely az összes bajok gyökerét vágja el, a kapzsiságot és az élvezethajhászást. Az önkéntes vezekléssel, fájdalmas önmegtagadásokkal, a bűnbánat ezerféle gyakorlatával a valódi keresztény ember leigázza az alacsony ösztönöket, amelyek őt az erkölcsi rend megsértésére csábítják. S ha az Isten parancsainak megtartásában annyira buzgó és a felebaráti szeretetbcn olyan erős lesz, amilyennek lennie kell, akkor nemcsak önmagáért és a saját bűneiért vezekel, hanem mások bűneinek kiengesztelését is magára vállalja. A nagy szenteknek példáját követve, akik koruknak összes bűneit magukra vették és önmagukat engesztelő áldozatul fölajánlották. Sőt magának az isteni Üdvözítőnek nyomdokain halad, aki Isten báránya lett s elvette a világ bűneit. (Ján. 1, 29.) Továbbá a bűnbánó lelkületben — Tisztelendő Testvérek — ugyebár a béke édes titka is benne rejlik? A Szentlélek Űristen mondja : «Nincs békéjük az istenteleneknek». (íz. 48, 22.), mert állandó harcban és ellentétben állnak a természet és annak Alkotója által teremtett renddel. Amikor majd ezt a rendet visszaállítják ; amikor az összes népek azt őszintén és önként elismerik és hozzá alkalmazkodnak; amikor a nemzetek összes bel- ügyei és külügyei erre az alapra helyezkednek : csak akkor lehetséges a földön a tartós béke. A tartós béke előfeltételeinek megteremtésében a béketárgyalások, az ünnepélyes szerződések, a nemzetközi összejövetelek és értekezletek, bármely államférfiúnak még oly nemes és önzetlen erőfeszítése komoly sikerre nem vezethetnek, ha előbb a természeti és az isteni törvény szent jogait el nem ismerik. Egyetlen nemzetgazdász, vagy akármilyen szervező erő sem találhatja meg a társadalmi kérdés békés megoldását, amíg a gazdasági életben magában is nem diadalmaskodik az Istenben és a lelkiismeretben gyökerező erkölcsi törvény. Ez a törvény a nemzetek politikai és gazdasági életerejének a veleje ; a legbiztosabb érték, amelynek szilárdsága minden egyéb értéknek változatlan szilárdságát biztosítja, mert az Isten változhatatlan örök törvényén és legfőbb tekintélyén alapszik. A bűnbánat az egyes embereknek is meghozza a tartós békét, mert őket a múlandó földi javaktól elvonja, az örök értékek felé utalja s a legborzasztóbb szegénységben is azzal a békével megajándékozza, amelyet a világ minden gazdagságával és örömeivel meg nem adhat. Egy ének visszhangja. A siralmak e völgyében elhangzott énekek közt van-e kedvesebb és örvendezőbb, mint szent Ferencnek híres Napéneke? Pedig annak szerzője, írója és énekese Krisztus legszigorúbb követőinek egyike, az assziszii szegény, akinek semmije sem volt ezen a földön, s aki böjtölésben elaszott testén a megfeszített Krisztus véres sebhelyeit hordozta. Az imádság és a bűnbánat az a két hatalmas szellem, amelyek mint Isten küldöttei ebben a mi korunkban rendelkezésünkre állnak, hogy az iránytű nélkül hányódó szegény emberiséget Istenhez visszavezessük s a mai zűrzavarnak és pártütésnek— az ember Isten ellen való lázadásának — végső és legfőbb okát megszüntessük és érte elégtételt nyújtsunk. A nemzetek döntő kérdés előtt állanak. Vagy az imádság és a bűnbánat kegyes és jótékony szellemeire bízzák magukat, s alázatos szánom-bánommal visszatérnek az Úrhoz és az irgalom Atyjához ; vagy az Isten ellenségének, a bosszú pusztító szellemének karjaiba vetik magukat és azt a kevés boldogságot, amely a földön még megmaradt. Mi ezt a szegény emberiséget, amely oly sok vért ontott, annyi sírt megásott, annyi emléket elpusztított, annyi embert a kenyértől és munkától megfosztott, a szent liturgia gyöngéd szavaival hívogatjuk : «Térj meg a te Uradhoz, Istenedhez». Jézus szívénél. S ajánlhatnánk-e kedvezőbb alkalmat az imádság és az engesztelés egyesített gyakorlatára, mint az Ür Jézus szentséges Szívének közeledő ünnepét? Ennek az ünnepnek sajátos szelleme — amint négy évvel ezelőtt Miserentissimus körlevelünkben részletesen kifejtettük — éppen az engesztelő szeretet szelleme. Azért rendeltük el, hogy ezen a napon a világ minden templomában végezzenek nyilvános engesztelést a számtalan bántalomért, amely a szentséges Szívet éri. Reméljük, hogy ebben az évben Jézus Szíve ünnepén a hívek különös buzgósággal végzik az
