A Győri Püspökség Körlevelei, 1932
Tartalomjegyzék
13 38. isk. sz. Tanítói javadalmak illeték- egyen- értéke. törvényhatóság levéltárának is. Ezekről az évekről tehát már kettő, sőt három példányban vannak meg az anyakönyvek, de az 1827. év előtti anyakönyvek csak egy példányban vannak meg és pedig csak az illető plébániákon. Felmerült a terv, hogy ezek bevonassanak az egyházmegyei központi levéltárba, de viszont az egy helyen levő anyakönyveket a legszorgosabb őrzés mellett is nagyobb veszedelem fenyegeti, — pl. tűzvész alkalmával, — mintha az egyes plébániákon vannak elszórtan. A nagymélt. püspöki kar legutóbbi konferenciáján maga is foglalkozott a régi plébániai anyakönyvek fokozottabb védelmének fontos ügyével. Ennek alapján felhívom az illetékes lelkészeket, hogy a régi anyakönyvek épségben tartásáról és megőrzéséről különös figyelemmel gondoskodjanak s mivel több Ízben nehézségeknek lett szülőoka az anyakönyvi ki vonatoknak pontatlan kiállítása is, nyomatékosan figyelmeztetem a lelkészkedő Papságot, hogy az anyakönyvi kivonatoknak az eredeti bejegyzésnek megfelelő nyelven, ugyanazon rovatokkal és betüszerinti hűséggel való kiállítására lelkiismeretes pontossággal ügyeljenek. A püspöki kar illetékes helyen döntést kért arra nézve, hogy az ilietékegyenérték a tanítói javadalom után a vagyon élvezetére jogosult tanítót, avagy a tulajdonos jogi személyt terheli-e. A vall. és közokt. miniszter, egyetértésben az igazságügyi miniszterrel, erre adott és a bíbor- nok hercegprímás úr Őeminenciájához intézett válaszában utalt az 1920. évi XXXIV. t.-c. 125. §-ának 1, bekezdésére, mely szerint az illetékegyenértéket rendszerint az ilietékegyenérték alá eső vagyon élvezetére jogosított személy köteles fizetni. Ha azonban az ilietékegyenérték fizetését a tulajdonos magára vállalta, vagy az illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező intézkedése folytán viselni tartozik, akkor a fizetési kötelezettség elsősorban a tulajdonost terheli. Az elsősorban szavak annyit jelentenek, hogy ez esetben is az ingatlan élvezetére jogosított egyén (pl. tanító) fizetési kötelezettsége főelvként áll fenn. Ha tehát az illetékegyenértéket az egyházközségtől behajtani nem lehetne, a behajtást a tanító ellen kell vezetni. Tájékoztatás céljából közlöm ezt a plébános urakkal. A nm. Püspöki Kar a beiratási díjak ügyét tárgyalás alá vette s úgy döntött, hogy a T. 1 A részére tovább nem szolgáltatja be az 50 filléreket, hanem a kerületi tanfelügyelők utján az egyházi hatósághoz. Utasítom ennélfogva a hatóságom alá tartozó elemi iskolák igazgatóit, hogy ha eddig még nem küldötték be a 65.395 sz. csekkszámlán a nm. V. K. M.-hoz a tanítói internátusokra eső beiratási díjrészleteket, akkor már a folyó tanévi összeget is a fenti utón küldjék fel; ha pedig már a T. I. A. javára el- kiildötték, akkor a csekkszámlán elküldött összegről szóló elismervényt megfelelő kimutatás kíséretében terjesszék fel ide. A Királyi Tanfelügyelők Országos Egyesülete évenként négyszer (szeptember, december, március és június hónapokban) könyvalakban megjelenő értesítőt óhajt kiadni. Szorosabbá kívánja ezzel tenni a szellemi kapcsolatot a népnevelés hivatásos és tényleges művelői, az elemi iskolai tanítók meg a népnevelő munkát ellenőrző és irányító tanfelügyelői, kar között. Az értesítő tájékoztatást ad a nevelés- tudomány és gyakorlati pedagógia fejlődéséről. Összegezni kívánja benne a tan- felügyelői kar az általános értékű tapasztalatokat és tanulságokat, amelyeket iskola- látogatásai során szerez. Rámutat azokra 39. isk. sz. Beiratási- díjakhová- fordítása. 59. isk. sz. A kir. tan- felügyelők országos egyesületének értesítője. 1
