A Győri Püspökség Körlevelei, 1931
Tartalomjegyzék
3 A magántulajdont követeli a család is. ják, hogy e darabot sajátjául birja s ezen jogát senki meg ne sértse . . . Az érveknek ereje egészen meggyőző. S valóban csodálatos, hogy mégis akadnak másként gondolkodók, akik elavult nézeteket fölújítva azt vallják, hogy a föld használata és különböző gyümölcsei lehetnek ugyan az ember magántulajdona, de maga a telek, amelyen az ember építkezett vagy amelyet megmunkált, nem lehet magán- tulajdon. Nem veszik észre, hogy tanukkal megfosztják az embert a saját munkájával szerzett javaitól. Hiszen a föld a megmunkáló keze alatt elváltozik : erdőből szántó, terméketlenből termő lesz. S amiáltal megjavul, az vele úgy egybevegyül és benne marad, hogy többnyire tőle semmiképen már külön nem választható. Már pedig miképen tűrné azt az igazságosság, hogy más birtokba vegye és élvezze azt, amiért más fáradott? Amint az okozat követi a létrehozó okot, úgy a munkának gyümölcse igazságosan a munkást illeti. Azért az egész emberiség, néhány különcnek ellenkező véleményével mitsem törődve s a természetet nyitott szemmel szemlélve magában a természetjogban találja a földi javak eloszlásának alapját s a magántulajdont, mint az ember természetével és a békés és nyugodt együttéléssel leginkább megegyező jogot minden időkben tényleg elismerte. A polgári törvények, amelyek ha igazságosok, a természetjogból merítik jogerejüket, a magántulajdonjogot megerősítik és erőszakkal is megvédik. Sőt szentesíti azt az isteni törvényhozó, aki a más tulajdonának még a megkívánását is tiltja : «Ne kívánd meg felebarátod feleségét, se házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se marháját, se szamarát: semmit se, ami az övé».1 Még élesebben tűnik fel a magántulajdon jogosultsága, ha az embert, mint társas lényt és pedig a családi életre való hivatásában vesszük szemügyre. Nem szenved kétséget, hogy az életpályát illetőleg mindenkinek jogában áll, vagy Jézus Krisztus tanácsát követvén, szűzen élni, vagy, ha akar, házasságra lépni. Az embernek természetes és őseredeti jogát a házasságra senki el nem veheti és a házasság legfőbb célját, melyet kezdet óta Isten tűzött ki eléje, semmiféle emberi törvény meg nem változtathatja. «Növekedjetek és sokasodjatok.» íme, a család, vagyis a házi társaság, mely bármily csekély legyen is, mégis valódi társaság, régibb minden polgári társadalomnál, melynek tehát szükségképen az államtól teljesen független jogai és kötelmei vannak. 1 1. Móz. 5, 21. Eszerint a tulajdonjog, melyet a természet az egyeseknek adott, átruházandó az emberre is, amennyiben a család feje ; sőt ezen jog annál érvényesebb, minél többet képvisel azon ember, ki egyúttal családatya. A természetnek szent törvénye, hogy a családatya gyermekeit minden szükségessel ellássa ; s e törvényt maga a természet oda magyarázza, hogy az atya gyermekeinek, kik személyét szinte sokszorosítják s életét mintegy halála után is folytatják, annyit iparkodjék szerezni, hogy magukat az élet kétes folyásában a nyomortól tisztességesen megóvhassák. Ezt pedig csak gyümölcsöző s gyermekeire örökségképen hagyott birtok által teheti. Valamint az állam, úgy a család is a szó teljes értelmében társaság, mely sajátos hatalma, az apai hatalom által kormányoztatik ; miért is, szemelőtt tartva természetesen a legközelebbi célja által szabott határokat, mindannak megválasztásában és alkalmazásában, ami fönnmaradásához és méltányos szabadságához szükséges, legalább is annyi joggal bír, mint az állam. Mondjuk, hogy «legalább is annyi», abból ugyanis, hogy a családi élet, akár elvontan, akár történelmi alapon tekintjük azt, előbbrevaló az állami szövetkezésnél, következik, hogy jogai és kötelességei is előbbrevalók és természetesebbek. Ha a polgárok és a családok állammá egyesülvén, segély helyett sérelmeket, a jog oltalma helyett annak csorbítását nyernék az állam részéről, akkor az állami köteléket inkább kerülni, mint óhajtani kellene. Azt akarni tehát, hogy az állam hatalma a családi szentélybe is behatoljon, nagy és végzetes tévedés. Igaz ugyan, hogy rendjén van, ha a végső nyomorban, midőn a családok gyámoltalanul sín- lődnek nehézségeik közt, az állami segély lép közbe; s épen úgy, ha ott, hol a ház falai közt a kölcsönös jogokat fölforgatják, az állam védelmezi meg kinek- kinek jogát; mert ez nem annyit tesz, mint elrabolni a polgárok jogait, hanem inkább megvédeni és biztosítani azokat: de itt meg is kell állania a nyilvános hatalomnak ; átlépni e határokat a természet tiltja. Az atyai hatalmat az állam sem el nem törölheti, sem el nem foglalhatja, mert magával az emberi élettel egy kútfőből származik. A gyermekek az atyának mintegy részei és személyének sokszorosításai s nem lépnek be közvetlenül, hanem csak közvetve a család által a polgári társadalomba. Épen ez oknál fogva a gyermekek, mivel ők az apának mintegy részei, mielőtt a szabad rendelkezési jogra szert tennének, a szülők gondozása alatt állanak. Midőn Az állami szocializmus cáfolata. Az államnak a családban csak rendkívüli esetekben van dolga.
