A Győri Püspökség Körlevelei, 1931

Tartalomjegyzék

14

1

e

testű- . leti, 1 egycsü- { leti 1 bíró- ^ ságok.

i

c

]

i

i

f

f.

i

e

i

i

l

'

1

t

l

i

(

i

]

c

t

t

1

i

1

\

i

t

j

(

i

Í

(

i

1

dötelességeivel kellő összhangba hozandók. Ha valaki az egyik osztályból bármi által is károsítva írzi magát, mi sem kívánatosb, mint hogy legye- lek ugyanazon testületből okos és feddhetetlen férfiak, kiírnék ítéletére a társulati szabályok a ritás ügyek elintézését bízzák. Arra is nagyon kell vigyázni, hogy a kézműves munkában hiányt sohase szenvedjen s a munka után annyi bér járjon, íogy magát necsak a munkaközben előforduló balesetek idejére, hanem betegség, aggkor s bár- nily szerencsétlenség esetére biztosíthassa.

Ezek a törvények, ha jóakarattal léptetnek iletbe, a szegények jóllétéről és üdvéről eléggé gondoskodnak, sőt a katholikusok szövetkezetei lem csekély befolyással lesznek az állami jólét imelésére.

A múltnak tanulságai alátámasztják ezt a remé- íyünket. Egyik korszak követi a másikat az emberiség történetében. De az események csodálatos íasonlatosságot mutatnak, mert ugyanaz a gond- /iselő Isten vezeti és irányítja az összes korszakodat arra a közös célra, amelyet már az ember terem- lsekor kiszabott.

Mint tudjuk, az őskeresztényeknek szemükre tetették, hogy leginkább szegény emberek és bérmunkások alkotják az egyházat. És vagyon neg hatalmi eszközök nélkül mégis sikerült a gaz- iagoknak csatlakozását és a hatalmasoknak támogatását megnyerni. Látták az emberek szorgalmúdat, munkásságukat, békés szellemüket, igazság- ;rzetüket és mindenekelőtt példás testvéri szereltüket. Erkölcsi életük fényében lassankint eltűnik az előítéletek, elnémult a rosszakaratú rága- om s a megrögzött régi babonák lépésről-lépésre itat engedtek a keresztény igazságnak.

Manapság a munkáskérdés a kor égető kérdése, ^z államok sorsa függ tőle, jól oldjuk-e meg ezt a dérdést, vagy rosszul. A helyes megoldás kulcsa i keresztény munkások kezében van, ha bölcs veze- ;ők irányítása mellett egyesülnek és azt az utat j ár- ák, amelyre elődeik léptek önmaguk és az egész imberi társadalom javára. Nagy ugyan az elő- téletek és a szenvedélyek hatalma. Ámde akikben i rosszakarat még nem ölte ki teljesen az érzéket i jó iránt, azok végre is mindnyájan rokonérzéssel ordulnak ama munkások felé, akiknek szorgalmát is mérsékletét tapasztalták, akik az igazságosságot i kapzsiságnál többre becsülik és kötelességeiket ninden körülmények közt hűen teljesítik. Sőt a deresztény munkások még azt is elérhetik, hogy i megtérés és a boldogulás útját munkástestvéreik ima részének is megmutatják, amely a keresztény

vallást megveti és a keresztény erkölcsöktől távolálló életet él. Ezeknek ugyanis eléggé gyakran van alkalmuk reményeikben és tanaikban csalódni. Fájdalmasan érzik a méltatlan bánásmódot nyereségre éhes munkaadók részéről, akik előtt annyit érnek, amennyi hasznot hajtanak a munkájukkal. Viszont a munkásszervezetekben, amelyekhez csatlakoztak, testvéri szeretet helyett egyenetlenséget tapasztalnak, ami a lelkiismeretlen és vallástalan szegénység állandó kísérője. Tört lélekkel, meg- csigázott testtel sokan áhítják a szabadulást az embertelen rabszolgaságból. De álszégyenből és a nyomortól való félelemből cselekedni nem mernek. Ilyenek számára a menekülés biztos révpartja a katholikus munkásszervezet, amely a kételkedőket és csalódottakat szeretettel fölkarolja, nehézségeiket megoldja és nekik védelmet biztosít.

Tisztelendő Testvérek! Megmutattuk nektek, hogy ennek az igen nehéz kérdésnek megoldásában kiknek és mily irányelvek szerint kell dolgozniok.

Mindenki lásson azonnal a munkához, mert a baj folyton súlyosbodik s gyógyítása még nehezebb lesz, mint amilyen ma. Az államkormányok állítsák a törvényhozást és a közigazgatást ennek a kérdésnek a szolgálatába. A birtokosok és munkaadók gondoljanak kötelességeikre. A vagyontalan munkások egyesítsék erőiket, mert az ő javukról van szó. S mivel — mint már kezdetben mondtuk — egyedül a keresztény vallás tudja a bajt a gyökerénél megfogni, törekedjenek valamennyien a keresztény erkölcsök felújítására, amelyek nélkül az emberi bölcsesség minden eszközei elégtelenek.

Az egyház soha és sehol sem tagadja meg segítségét s annál többet használhat, minél korlátlanabb a cselekvési szabadsága. Fontolják meg ezt különösen az államkormányok.

A papok feszítsék meg erejüket s ti — Tisztelendő Testvérek — járjatok elől tanáccsal és jópéldával, hogy az evangélium életigazságait minden társadalmi osztálynak hirdessék, minden eszközzel a népek javáért dolgozzanak s különösen igyekezzenek önmagukban és másokban —- a magas és alacsony rangúakban egyaránt — az erények királynőjét — a szeretetet éleszteni. A kívánt megoldást ugyanis leginkább a szeretet bőséges kiáradásától várhatjuk, — annak a keresztény szeretetnek áramlásától, amely az evangélium egész foglalata, amely mindig a mások javát keresi s a legbiztosabb orvosság a világ kevélysége és féktelen önzése ellen. Szent Pál megmutatja