A Győri Püspökség Körlevelei, 1931

Tartalomjegyzék

— 12 és mindig is nyugodtan bizakodunk, ha a megpróbáltatás, helyes nevén az üldözés tovább tart, esetleg fokozódik is. Mi tudjuk, s ti is tudjátok, hogy a mi testvéreink vagytok a püspökségben és az apostolságban. Tudjuk sti is tudjátok, — Tisztelendő Testvérek — hogy utódai vagytok az apostoloknak, akiket szent Pál szédítően fölséges szavakkal «Krisztus dicsőségének» nevezett (II. Kor. 8, 53.). Tudjátok, hogy titeket nem halandó ember, —- akár államfő vagy kormányelnök — hanem a Szentlélek bízott meg az egyház kormányzásával ott, ahova Péter helyezett. Ezeket és más hasonló szent és fölséges szempontokat nyilvánvalóan nem ismerik vagy elfelejtik, akik titeket, Olaszország püspökeit «államhivatalnokoknak» gondolnak és neveznek. Pedig az állami tisztviselőktől világosan megkülönböztet és külön választ már az esküminta is, amellyel hűséget esküsztök a királynak, mert világosan mondja és előrebocsátja : «amint katolikus püspökhöz illik».

Nagy és szinte végtelen ok a bizakodásra az az imádság, amelyet Krisztus egyházának hatalmas kara a világ minden részéből az isteni Alapítóhoz és az ő szent Anyjához intéz a látható Fejért, szent Péter utódáért, éppen úgy, mint húsz századdal ezelőtt, amikor üldözés érte szent Péter személyét; a lelkipásztorok és a nép, a papság és a hívek, szerzetesek és szerzetesnők, felnőttek és ifjak, gyermekek és leánykák imádsága ; imádság a legmagasztosabb és leghatásosabb módokon, szentáldozatok és áldozások, könyörgés, imádás és megkérlelés, önfeláldozások és keresztényien eltűrt szenvedések ; imádság, amelynek vigasztaló visszhangja ezekben a napokban és rögtön a szomorú események után elhatott Hozzánk, de sohasem volt annyira erős és boldogító, mint a szent apostolfejedelmek ünnepnapján, amelyen Isten kegyelméből befejeztük ezt a körlevelünket. Az imádságnak minden isteni ígérete megvan. Ha nem hozza vissza a nyugodt és békés rendet, úgy megadja mindenkinek a keresztény türelmességet, a szent bátorságot, a szent örömet, hogy szenvedhetnek Krisztussal és Krisztusért, a Krisztusnak annyira drága ifjúsággal és az ifjúságért egészen addig az óráig, amely az isteni Szívben elrejtett titok, de a legalkalmasabb órája lesz az igazság ügyének és a jó ügynek.

S mivel annyi sok imádságtól mindent kell remélnünk, s mivel az Isten, ki az imádságnak mindent megígért, mindenható : rendíthetetlen a

reményünk, hogy az Isten megvilágosítja az elméket az igazság fényével és az akaratokat a jóra hajlítja, s amint az egyház az államtól semmit el nem vitat, ami azt megilleti, úgy a jövőben az egyháztól sem vitatják majd el az ifjúság keresztény nevelését és kiképzését, ami nem emberi végzés, hanem isteni meghagyás folytán illeti az egyházat s amit azért az egyház mindig követelni tartozik s mindig is követelni fog soha meg nem szűnő és meg nem törhető szívóssággal és állhatatossággal, mert ez az illetékesség nem emberi elhatározás, számítás vagy emberi bölcsesség folyo- ! mánya, hanem változhatatlan isteni intézkedés.

Bizalmat és reményt nyújt Nekünk az a nagy előny is, amely ennek az igazságnak és jognak elismeréséből föltétlenül származnék.

Az összes megváltott lelkek Atyja, annak a Megváltónak földi helytartója, aki az ellenség szeretetét tanította és parancsolta, haldokolva pedig a fölfeszítőinek is megbocsátott, nem ellensége és nem is lesz soha ellensége senkinek. Ugyanígy kell viselkedniük összes jó és igaz fiainak, a katolikusoknak, akik méltók akarnak lenni erre a nagy névre. De viszont nem oszthatnak, nem vallhatnak s nem is pártolhatnak olyan elveket, fölfogásokat és irányokat, amelyek az egyház jogaival és a lelkek javával, tehát végeredményben az Isten jogaival ellenkeznek.

Mennyivel előnyösebb volna az elmék és akaratok föltartóztathatatlan elválasztása helyett a fölfogások és érzések békés és nyugodt összeegyeztetése ! Ilyen egyetértés következetesen rávezetne a vállvetett munkára, a valódi közjó javára, amit ujjongó lelkesedéssel fogadnának az egész világ katolikusai, s nem általános megütközéssel és elégedetlenséggel, mint a mostani állapotot. Kérjük a végtelen irgalmasságú Üristent az ő szent Anyjának közbenjárása mellett, aki csak az imént mosolygott Ránk egy többszázados emlékünnepség fényéből, valamint szent Péter és Pál apostolok pártfogása mellett, hogy valamennyiünknek mutassa meg, mit kelljen cselekednünk, s adja meg hozzá a szükséges erőt.

Apostoli áldásunk az égi áldások zálogaként szálljon rátok, Tisztelendő Testvérek, papságtokra és híveitekre s maradjon veletek mindenkorra.

Kelt Rómában, a Vatikánban, szent Péter és Pál apostolok ünnepén, 1931 június 29.

XI. Pius pápa.

Nihil obstat. Dr. Joannes Drahos censor. — Nr. 2231. Imprimatur. Strigonii 3. Aug. 1931. Dr. Stephaniis Csárszky vic.gen.s.

Kiadja a Szent István-Társulat.

Stephaneum nyomda és könyvkiadó r. t. Budapest. Nyomdaigazgató : Kohl Ferenc.