A Győri Püspökség Körlevelei, 1931

Tartalomjegyzék

— 7

nyítékokkal és tanúságokkal ellenkező véleményük szerint nem olvassák, illetve nem magyarázzák. Ha volnának politikai természetű hiteles és figyelemreméltó okmányok, Mi volnánk az elsők, akik azt elismernők és vele számolnánk. De vájjon kicsoda vádolhatná politikával, vagy éppen államellenes politikával az egyszerű följegyzéseket és sajnálkozásokat azokról a gyűlöletes rendszabályokról, amelyeket az utolsó események előtt annyiszor s oly sok helyen alkalmaztak a Katolikus Akció ellen? S kicsoda támaszkodhatnék nyilvánvalóan megrendelt vagy kicsikart nyilatkozatokra, amint tudomásunk szerint több helyen megtörténtek?

Viszont azonban nagy tömeggel találnak majd a lefoglalt iratok közt világos bizonyítékokat és tanúságokat az egész Katolikus Akcióban s különösen az ifjúsági és egyetemi szervezetekben tapasztalható állandó vallásos szellemről és tevékenységről. Elég elolvasni és kellőleg megérteni, amint Mi számtalanszor tettük, a tárgysorozatokat, beszámolókat és jegyzőkönyveket a gyűlésekről, a vallásos tanfolyamokról és közös imákról, a lelkigyakorlatokról, a szentségekhez j árulásról és annak előmozdításáról, a hitvédelmi előadásokról, a hitoktatási tanulmányokról és tevékenységről, az igazi és valódi keresztény szeretet műveiben való közreműködésről és új kikezdésekről a Szent Vince-konferenciákban és egyéb szervezetekben, a hitterjesztés munkájáról és annak támogatásáról. íme, ennyi tény és írásos bizonyíték, a szemmel látható és kézzel fogható valóság alapján mondtuk ki mindig és mondjuk most is, hogy tiszta és valóságos rágalom a Katolikus Akciót politizálással vádolni. A tények mutatták, mit terveztek és mit készítettek elő ezzel a rágalommal. Még sohasem valósult meg ilyen mértékben a farkas és a bárány meséje, amely itt önkény- telcnül is eszünkbe jut.

Sohasem hittük volna, hogy amikor nyilvánvalóan vallásos téren mozgunk és vagyunk, Minket katolikusok, mégpedig olasz katolikusok, ((idegen hatalom»-nak tekinthetnek. Az apostoli hatalom révén, amelyet az Isten érdemünk nélkül Ránk bízott, a világ összes jó katolikusai — amint ti — Tisztelendő Testvérek — igen jól tudjátok — Rómát második hazájuknak tekintik. S nem is olyan régen egy világhírű államférfiú, aki nem volt katolikus, sem barátja az egyháznak, a birodalmi gyűlésen mondotta, hogy nem tekinthető idegen hatalomnak, akinek húszmillió német katolikus engedelmeskedik.

Aki azt állítja, hogy a világ egyetlen állama sem tűrte volna a Katolikus Akció által Itáliában teremtett helyzetet, egyáltalán nem tudja vagy elfelejti, hogy a világ összes államaiban — egészen Kínáig — él és működik a Katolikus Akció, nagyon is hasonló, vagy éppen teljesen ugyanolyan formában és szervezettel, mint az olaszországi. S a világ egyetlen államában sem tekintették államveszélyesnek s sehol sem üldözték (nem találunk más megfelelő szót, amely fedné a valóságot és a tényeket) olyan gyűlölködve, mint Itáliában, sőt Rómában — saját püspöki székvárosunkban. Valóban lehetetlen ez a helyzet, de nem Mi okoztuk, hanem ellenünk idézték föl. Tisztelendő Testvérek ! Nehéz és fájdalmas föladatra vállalkoztunk. De úgy fogtuk föl, mint az atyai szeretet és igazságérzet sürgető kötelességét. S ebben a szellemben is igyekeztünk neki megfelelni. Célunk volt kellő világí- gításba helyezni az eseményeket és az igazságot, mert egyes fiaink — valószínűleg téves ismeretek alapján — hamis világításba helyezték más fiaink rovására.

III. Következtetések és aifjpulahiiak.

íme az első megfigyelésünk és következtetésünk. Mindabból, amit eddig elmondtunk, valamint az események folyásából következik, hogy a Katolikus Akció állítólagos politikai tevékenysége, egyes tagjainak nyílt vagy titkos ellenszenve a fasciszta párttal és a kormánnyal szemben, az Akciónak olyan föltüntetése, mintha az csak a párt szétszórt ellenségeinek újabb csoportosulására alkalmas menedékhely volna (a direktórium 1931 június 7-iki nyilatkozata), mindez csak ürügy vagy az ürügyek halmaza. Merjük mondani, a Katolikus Akció maga is csak ürügy. A valódi szándék, amit végre akartak hajtani, az ifjúságot — mégpedig az egész ifjúságot — elszakítani a Katolikus Akciótól és általa az egyháztól. Annyira igaz ez, hogy miután oly sokat beszéltek a Katolikus Akcióról, mégis az ifjúsági szervezetek ellen fordultak s nem is egyedül a Katolikus Akció ifjúsági szövetségei ellen, hanem túlbuzgóságukban a tisztán ájtatossági vagy hitoktatási egyesületekre és művekre is rátették a kezüket, mint a Mária- kongregációkra és gyermekmenhelyekre. A túlzás vastag hibáit maguk is kénytelenek voltak beismerni.

S ez a lényeges pont máshonnan is világosan beigazolódik. Mindenekelőtt a kormány és a párt többé-kevésbbé felelős elemeinek, sőt legkiválóbb