A Győri Püspökség Körlevelei, 1931

Tartalomjegyzék

— 7 nyítékokkal és tanúságokkal ellenkező vélemé­nyük szerint nem olvassák, illetve nem ma­gyarázzák. Ha volnának politikai természetű hiteles és figyelemreméltó okmányok, Mi volnánk az elsők, akik azt elismernők és vele számolnánk. De vájjon kicsoda vádolhatná politikával, vagy éppen államellenes politikával az egyszerű föl­jegyzéseket és sajnálkozásokat azokról a gyűlö­letes rendszabályokról, amelyeket az utolsó ese­mények előtt annyiszor s oly sok helyen alkal­maztak a Katolikus Akció ellen? S kicsoda tá­maszkodhatnék nyilvánvalóan megrendelt vagy kicsikart nyilatkozatokra, amint tudomásunk sze­rint több helyen megtörténtek? Viszont azonban nagy tömeggel találnak majd a lefoglalt iratok közt világos bizonyítékokat és tanúságokat az egész Katolikus Akcióban s külö­nösen az ifjúsági és egyetemi szervezetekben ta­pasztalható állandó vallásos szellemről és tevé­kenységről. Elég elolvasni és kellőleg megérteni, amint Mi számtalanszor tettük, a tárgysorozato­kat, beszámolókat és jegyzőkönyveket a gyűlések­ről, a vallásos tanfolyamokról és közös imákról, a lelkigyakorlatokról, a szentségekhez j árulásról és annak előmozdításáról, a hitvédelmi előadások­ról, a hitoktatási tanulmányokról és tevékeny­ségről, az igazi és valódi keresztény szeretet műveiben való közreműködésről és új kikez­désekről a Szent Vince-konferenciákban és egyéb szervezetekben, a hitterjesztés munkájáról és annak támogatásáról. íme, ennyi tény és írásos bizonyí­ték, a szemmel látható és kézzel fogható valóság alapján mondtuk ki mindig és mondjuk most is, hogy tiszta és valóságos rágalom a Katolikus Akciót politizálással vádolni. A tények mutatták, mit terveztek és mit készítettek elő ezzel a rága­lommal. Még sohasem valósult meg ilyen mérték­ben a farkas és a bárány meséje, amely itt önkény- telcnül is eszünkbe jut. Sohasem hittük volna, hogy amikor nyilván­valóan vallásos téren mozgunk és vagyunk, Min­ket katolikusok, mégpedig olasz katolikusok, ((ide­gen hatalom»-nak tekinthetnek. Az apostoli hata­lom révén, amelyet az Isten érdemünk nélkül Ránk bízott, a világ összes jó katolikusai — amint ti — Tisztelendő Testvérek — igen jól tudjátok — Rómát második hazájuknak tekintik. S nem is olyan régen egy világhírű államférfiú, aki nem volt katolikus, sem barátja az egyháznak, a biro­dalmi gyűlésen mondotta, hogy nem tekinthető idegen hatalomnak, akinek húszmillió német kato­likus engedelmeskedik. Aki azt állítja, hogy a világ egyetlen állama sem tűrte volna a Katolikus Akció által Itáliában teremtett helyzetet, egyáltalán nem tudja vagy elfelejti, hogy a világ összes államaiban — egészen Kínáig — él és működik a Katolikus Akció, nagyon is hasonló, vagy éppen teljesen ugyanolyan formá­ban és szervezettel, mint az olaszországi. S a világ egyetlen államában sem tekintették államveszélyes­nek s sehol sem üldözték (nem találunk más meg­felelő szót, amely fedné a valóságot és a tényeket) olyan gyűlölködve, mint Itáliában, sőt Rómában — saját püspöki székvárosunkban. Valóban lehetet­len ez a helyzet, de nem Mi okoztuk, hanem elle­nünk idézték föl. Tisztelendő Testvérek ! Nehéz és fájdalmas föladatra vállalkoztunk. De úgy fog­tuk föl, mint az atyai szeretet és igazságérzet sür­gető kötelességét. S ebben a szellemben is igyekez­tünk neki megfelelni. Célunk volt kellő világí- gításba helyezni az eseményeket és az igazságot, mert egyes fiaink — valószínűleg téves ismeretek alapján — hamis világításba helyezték más fiaink rovására. III. Következtetések és aifjpulahiiak. íme az első megfigyelésünk és következteté­sünk. Mindabból, amit eddig elmondtunk, vala­mint az események folyásából következik, hogy a Katolikus Akció állítólagos politikai tevékeny­sége, egyes tagjainak nyílt vagy titkos ellenszenve a fasciszta párttal és a kormánnyal szemben, az Akciónak olyan föltüntetése, mintha az csak a párt szétszórt ellenségeinek újabb csoportosulá­sára alkalmas menedékhely volna (a direktórium 1931 június 7-iki nyilatkozata), mindez csak ürügy vagy az ürügyek halmaza. Merjük mondani, a Katolikus Akció maga is csak ürügy. A valódi szán­dék, amit végre akartak hajtani, az ifjúságot — mégpedig az egész ifjúságot — elszakítani a Kato­likus Akciótól és általa az egyháztól. Annyira igaz ez, hogy miután oly sokat beszéltek a Katolikus Akcióról, mégis az ifjúsági szervezetek ellen for­dultak s nem is egyedül a Katolikus Akció ifjú­sági szövetségei ellen, hanem túlbuzgóságukban a tisztán ájtatossági vagy hitoktatási egyesületekre és művekre is rátették a kezüket, mint a Mária- kongregációkra és gyermekmenhelyekre. A túlzás vastag hibáit maguk is kénytelenek voltak be­ismerni. S ez a lényeges pont máshonnan is világosan be­igazolódik. Mindenekelőtt a kormány és a párt többé-kevésbbé felelős elemeinek, sőt legkiválóbb

Next

/
Thumbnails
Contents