A Győri Püspökség Körlevelei, 1931

Tartalomjegyzék

— 6

amely embereit elvonta a politikai térről és azt a kötelezettséget rótta rájuk, hogy ezentúl semmiféle politikai, hanem kizárólag vallásos tevékenységet fejtsenek ki.

Viszont Mi, az egyház, a vallás, a katolikus hívek, sőt mások is alig lehetünk hálásak nekik, akik miután lekapcsolták a szocializmust és a szabadkőművességet, a mi — sőt nemcsak a mi — kifejezett ellenségeinket, ismét tömegesen visszafogadták őket, s hozzá még hatalmasabbakká, veszedelmesebbekké és kártékonyabbakká tették, mert most elrejtőzhetnek és pártolást élvezhetnek az új uniformisban — mint mindenki látja és fölpanaszolja.

Többször beszéltek Nekünk az Akció által vállalt kötelezettség megszegéséről. Mindannyiszor kértük a neveket és a tényleges adatokat s mindig készek voltunk közbelépni és rendet teremteni. De kérelmeink válasz nélkül maradtak.

A közlemény azt a vádat emeli, hogy az Akció tevékenységének jelentékeny része különlegesen politikai természetű szervező munka volt s nem mutatott semmi összefüggést a katolikus neveléssel és a hitterjesztéssel. Nem foglalkozunk azzal az avatatlan és zavaros móddal, ahogyan a Katolikus Akció föladatát jelzi. Aki a mai világot ismeri és a modern életet éli, tudja, hogy nincs olyan kezdeményezés, vagy mozgalom, — a szellemiektől és a tudományosoktól kezdve az anyagiakig és a műszakiakig — amely nem szorulna a szervezésre és a szervező munkára, de ezek nem azonosíthatók a különböző kezdeményezések és mozgalmak célkitűzéseivel, hanem csak eszközök a céloknak tökéletesebb elérésére.

Azonban — így folytatja a közlemény — a legnyomósabb ok, ami a katolikus ifjúsági egyesületek föloszlatását igazolja, az állam védelme, ami minden kormánynak több mint kötelessége. Nem kétséges az ilyen kötelességnek és jognak szentsége és életbevágó fontossága, —■ mondjuk éppen Mi — mert úgy tartjuk és minden tisztességes emberrel együtt mindenképpen a gyakorlatba is átvinni iparkodunk azt a meggyőződést, hogy az első joga mindenkinek a saját kötelességét teljesíteni. De akik a közleményt megkapták és elolvasták, bizonyára hitetlenül mosolyogtak és nagyot csodálkoztak, mikor a közlemény hozzáteszi, hogy a föloszlatott katolikus ifjúsági egyesületek között 10.000 volt, tényleg annyi is, a női ifjúsági szervezet, amelyeknek egész taglétszáma 500.000 fiatal nő és leány. Ki láthat itt komoly veszedelmet az állam biztonsága ellen? Meg kell még jegyezni,

hogy ezek közül is a valóságosan beiratkozott rendes tag csak 200.000, több mint 100.000 csak kis jelölt és 150.000-nél valamivel több a gyermekleányka.

Maradnak tehát a katolikus férfiifjúság körei, az a katolikus ifjúság, amelyet az ifjúsági pártsajtóban, a vezérek (hierarchák) beszédeiben és körleveleiben a közmegvetésnek és köznevetségnek adtak át és úgy tüntettek föl, mint a gyávák gyülekezetét, akik csak gyertyahordásra és rózsa- füzérpergetésre jók a körmenetekben (micsoda pedagógiai felelősségérzettel történt ez, hogy csak erről szóljunk, ezt mindenki láthatja). Talán éppen ezért támadtak rájuk az utóbbi időben oly sokszor és ezért bántalmazták őket vérig olyan ke- vésbbé nemes bátorsággal, azért hagyták őket védtelenül azok, akiknek kötelességük volna oltalmazni és megvédeni őket; azért rohanták meg őket az erősek és többnyire fölf egy vérzettek, mert ők fegyvertelenek és békések ?

Ha tényleg ez volna a legnyomósabb ok, amiért a Mi kedves és hősies ifjúsági szervezeteinket a Katolikus Akcióban tönkretenni akarták (a tönkre- tevés szó fejezi ki az igazi szándékot), akkor — amint látjátok — Tisztelendő Testvéreink — tulajdonképpen örülhetünk és örülnünk is kellene, mert az indok már önmagában is összeomlik és teljesen hihetetlennek bizonyul. Le kell szögeznünk, hogy a gonoszság önmaga ellen hazudott (Zsolt. 26, 12.) s a legsúlyosabb indokot, amiért az egyesületeket tönkretenni akarják, egészen más téren kell keresni. A most folyó harc nem politikai, hanem valláserkölcsi, igenis kifej ezetten valláserkölcsi.

Szemet kell húnyni az igazság előtt és úgy kell megtalálni vagy inkább fölfedezni a politikát ott, ahol nincs más, mint erkölcs és vallás, hogy olyan következtetést vonjunk le, mint a közlemény teszi, tudniillik, hogy lehetetlen helyzet keletkezett, mert egy hatalmas szervezet idegen hatalomnak, a Vatikánnak, parancsára hallgat, amit egyetlen kormány sem tűrne meg. A Katolikus Akció összes székhelyein nagy tömegben lefoglaltak iratokat s még folyik a levelek elfogása és lefoglalása, amelyek bármiféle vonatkozásban állhatnak a meg- rendszabályozott egyesületekkel, sőt azokkal is, amelyekre a rendszabály nem szól — a gyermek- menhelyekkel. (Ilyesmi is megtörténhetik.)

Mondják meg tehát Nekünk, az országnak és az egész világnak, milyen és mennyi okmányt találtak a Katolikus Akció által az állam ellen űzött politikáról. Nyiltan merjük hangoztatni, hogy egyetlen egyet sem fognak találni, hacsak a saját elfogult, igazságtalan, a tényekkel, világos bizo-