A Győri Püspökség Körlevelei, 1931

Tartalomjegyzék

- 5 —

a lelkek szabad jogai, különösen az ifjú lelkeké, amelyeket az isteni Teremtő és Megváltó kiváló melegséggel ajánlott az egyház és annak Feje gondjaiba.

Mint ismeretes, már ismételten és ünnepélyesen hangoztattuk és hangsúlyoztuk, hogy a Katolikus Akció a világiak részvétele és közreműködése a papság munkájában s így természeténél és lényegénél fogva, valamint a Mi szigorú és határozott utasításaink értelmében kívüláll és fölötte áll minden pártpolitikának. Egyben állítottuk és kinyilvánítottuk, hogy biztos tudomásunk szerint a Mi utasításainkat Itáliában mindenütt hűségesen betartják és követik. Ezzel szemben a közlemény teljesen hamisnak mondja azt az állítást, hogy a Katolikus Akciónak nincs valóságos politikai jellege. Nem akarjuk külön kiemelni a tiszteletlenséget, amely ebben a mondatban rejlik. Már azért se, mert a hozzáfűzött indokolás maga is elárulja a hamisságát és könnyelműségét, mondhatnék a nevetségességét, ha az eset nem volna annyira szomorú.

Az Akciónak voltak zászlai, jelvényei, tagsági jegyei és más külső jelei, mint a politikai pártoknak — mondja a közlemény. Mintha bizony a zászlók, jelvények, tagsági jegyek s más hasonló külső jelek nem volnának manapság általánosan szokásban a világ minden országában a legkülönfélébb egyesületeknél és mozgalmaknál, amelyeknek egyébként semmi közük a politikához, mint például a sportegyesületeknél, a különböző foglalkozások, katonák és polgárok, kereskedők és iparosok szövetségeinél, iskolás gyermekeknél, a legszigorúbban vallásos egyesületeknél — egészen a legzsengébb korig, mint az Oltáriszentség keresztes apródjainál.

A közlemény érezte ennek a megokolásnak gyön- geségét és hiúságát, azért gyors mentségül még más három okot vet oda.

Az első volna, hogy a Katolikus Akció vezérei majdnem mind tagjai, sőt vezetői voltak a Néppártnak, amely a fascizmus egyik legerősebb ellenfele volt. Ezt a vádat már többször hangoztatták az olasz Katolikus Akció ellen, de mindig általánosságban, nevek említése nélkül. Mindannyiszor követeltük a pontos adatokat és a neveket, de hiába. Csak kevéssel a Katolikus Akcióra mért csapás előtt és világosan annak előkészítése céljából közölt az ellenséges sajtó néhány adatot és nevet — nyilvánvalóan a rendőrségtől nyert információk alapján : — s ezek volnának azok a bizonyos leleplezések, amelyekre a közlemény az

elején hivatkozik, s amelyeket az Osservatore Romano derekasan megcáfolt és helyreigazított, nem pedig megerősített, mint a közlemény a közönséget félrevezetve állítja.

Mi — Tisztelendő Testvérek — a már jóideje szerzett információk és korábban személyesen vezetett vizsgálat kiegészítésére szükségesnek tartottuk újabb adatokat beszerezni és újabb vizsgálatot indítani, s ime — Tisztelendő Testvérek — a tényleges eredmény : Mindenekelőtt megállapítottuk, hogy még a Néppárt fennállása idején és az új párt megerősödése előtt, az 1919. évben kiadott rendelet szerint nem viselhetett senki sem vezető állást a Katolikus Akcióban, aki a Néppártban vezető szerepet vitt. Megállapítottuk továbbá, hogy a volt néppárti vezérek, akik később a Katolikus Akció helyi szervezeteinek vezetői lettek, az ellenséges sajtó által említettek közül összesen négyen — mondd négyen — vannak. Ilyen törpe szám 250 egyházmegyei szövetség, 4000 férfiosztály és 5000-nél több ifjúsági kör mellett. S hozzá kell tennünk, hogy a négy esetben olyan férfiakról van szó, akik soha bajt nem okoztak, sőt egyesek közölük egyenesen kedvencei a kormánynak és a pártnak.

Nem akarjuk elhallgatni a Katolikus Akció politikamentes vallásos jellegének másik biztosítékát, amelyet ti, — Tisztelendő Testvérek — Olaszország püspökei, nagyon jól ismertek. Ez a biztosíték a múltban, a jelenben és a jövőben egyaránt a Katolikus Akció függősége a püspököktől, tehát tőletek, akiknek jogkörébe tartozott mindig a szövetségi lelkészek kijelölése és az egyházmegyei csoportok elnökeinek kinevezése. Amiből világosan következik, hogy semmi különös újat nem rendeltünk el, amikor a megrendszabályozott egyesületeket rátok bíztuk és nektek ajánlottuk.

A Néppárt föloszlása és megszűnése után azok, akik a Katolikus Akciónak már tagjai voltak, továbbra is tagok maradtak, de szigorú fegyelemmel alá kellett vetniük magukat a Katolikus Akció alapszabályának, hogy minden politikai tevékenységtől tartózkodnak, amint azoknak is kellett, akik később csatlakoztak az Akcióhoz. Miképpen is lehetne az igazságossággal és a szeretettel összeegyeztetni, hogy olyan embereket kizárjunk vagy be ne fogadjunk, akik egyébként a megkívánt tulajdonságokkal rendelkeznek és alávetik magukat az alapszabálynak? A kormány és a pártja, amely láthatólag félelmetes és rettegett erőt tulajdonít a Néppárt híveinek politikai téren, tulajdonképpen hálával tartoznék a Katolikus Akciónak,