A Győri Püspökség Körlevelei, 1931

Tartalomjegyzék

2 —

és vigasztaló volt látni az összes országok Katolikus Akcióit, a szomszédoktól a legtávolabb országokig, amint a közös Atya köré sorakoznak, a hitnek és a gyermeki ragaszkodásnak ugyanattól a szellemétől áthatva és hajtva, ugyanazokat a nemes szavakat rebesgetik, amelyekben egyértelműleg kifejezésre jut a kínos meglepetés, hogy üldözést és megpróbáltatást szenved a Katolikus Akció az apostoli hierarchia központjában, ahol leginkább van létjoga, az a Katolikus Akció, amelynek Itáliában úgy mint a világ minden részében a maga eredeti és lényeges célkitűzése szerint, az Általunk többször és féltő gonddal adott s az általatok — Tisztelendő Testvérek — annyira lelkiismeretesen hangsúlyozott utasítások értelmében nem akar más lenni s nem is lehet más, mint a világiak részvétele és közreműködése az apostoli papság munkájában.

Ti — Tisztelendő Testvérek — közölni fogjátok atyai köszönetünk nyilvánítását a ti és a Mi fiainkkal az Űr Jézus Krisztusban, akik tanúságot tettek róla, milyen jól nevelődtek a ti iskolátokban, milyen jók és hűségesek a közös Atya iránt, aki elmondhatja: Felette bőséges az én örömöm minden szorongatásunk mellett (2 Kor. 7, 4.).

Nektek, a kedves Olaszország egyházmegyés püspökeinek nemcsak hálával tartozunk a vigasztalásért, amelyet szent és nemes versenyben nyújtottak az elmúlt hónap folyamán számtalan levélben, különösen pedig az apostolfejedelmek ünnepén gyöngéd és ékesen szóló táviratokban ; hanem a részvétnyilvánítás viszonzásával is azért, amit mindegyiktek szenvedett, amikor látta a váratlan pusztító viharnak lecsapását a gazdagon virágzó és sokat ígérő virágágyakra a lelki kertekben, amelyeket a Szentlélek Űristen bízott gondjaitokra és ti annyi szorgalommal és a lelkeknek oly nagy hasznára ápoltatok. A ti szívetek — Tisztelendő Testvérek — azonnal a Mi szívünkhöz simult, hogy együttérezzen a Mi fájdalmunkkal, amelybe mint központba áramlottak, s ott találkoztak és megsokasodtok a ti fáj dalmaitok. S ezt világos és gyöngéd szavakkal ki is fejeztétek, amiért szívünk mélyéből köszönetét mondunk ! Különös hálával tartozunk nektek azért az egyhangú és fölemelő tanuságtételért, hogy az olasz Katolikus Akció és kifejezetten az ifjúsági szervezetek is engedelmesen és hűségesen betartották a Tőlünk és tőletek nyert utasításokat, amelyek mindennemű pártpolitikai tevékenységet eltiltanak. Egyidejűleg köszönetét mondunk a gondjaitokra bízott papságnak és a híveknek, a szerzeteseknek és szerzetesnőknek, akik a hitvallásnak és a gyermeki

engedelmességnek hatalmas lendületében egyek voltak veletek. Köszönetét mondunk külön is a Katolikus Akció szervezeteinek, elsősorban az ifjúsági szervezetek minden fokozatának egészen le a legkisebb benjaminokig, a kis gyermekeknek is, akik annál kedvesebbek Nekünk, minél kicsinyebbek, mert az ő imádságaikban leginkább bízunk és azoktól várunk legtöbbet. Ti megéreztétek, — Tisztelendő Testvérek — hogy a Mi szívünk veletek volt és van, minden egyessel közületek, veletek szenved, értetek és veletek imádkozik, hogy a végtelen irgalmasságú Úristen jöjjön segítségünkre s ebből a nagy csapásból, amelyet a jónak örök ellensége szabadított Ránk, származtasson ismét valami jót, valami igen nagy jót.

II. Az igazság és az igazságosság megvédése.

Miután a hála kötelességének eleget tettünk a nagy fájdalomban nyert vigasztalásért, lerójuk azt a kötelességünket is, amellyel apostoli tisztünknél fogva az igazságnak és az igazságosságnak tartozunk.

Tisztelendő Testvérek ! Már több alkalommal, a leghatározottabb formában, minden szóért felelősséget vállalva nyilatkoztunk és tiltakoztunk a hamis és igazságtalan vádaskodás hadjárata ellen, amely a Katolikus Akció ifjúsági és egyetemi szervezeteinek föloszlatását megelőzte. S a föloszlatást rövid úton mégis végrehajtották s olyan eljárást követtek, amely azt a benyomást kelthette, hogy közönséges gonosztevők messzeágazó és veszedelmes társasága ellen irányul, pedig olyan ifjak és gyermekek ellen irányult, akik a jók között is a legjobbak, akikben örömünk telik. S atyai boldogságot érzünk, hogy ezt a bizonyítványt róluk most újra is kiállíthatjuk. Ilyen nézeten voltak maguk a végrehajtó közegek is (nem valamennyien, de sokan közülük) s erről tanúságot tettek, mikor a föloszlatás közben úgy nyilatkoztak és olyan kíméletet tanúsítottak, hogy tulajdonképpen bocsánatot kértek azért, amit kénytelenek voltak megtenni. Számon tartjuk őket és külön áldásunkat tartogatjuk számukra.

Viszont fájdalmas ellentétül mekkora durvaságok és erőszakosságok történtek — egészen a tett- legességig és a vérontásig ! A sajtóban, beszédekben és tettekben mekkora tiszteletlenségek egyházi dolgok és személyek ellen, még a Mi személyünk ellen is — előzték meg, kísérték és követték a váratlan rendőri intézkedésnek végrehajtását, amelyet akár a tudatlanság, akár a rosszakaratú túl