A Győri Püspökség Körlevelei, 1931
Tartalomjegyzék
57 hanem abban állapodott meg, hogy a bizottsági tagok tüzetesen áttanulmányozzák az alapszabályokat és esetleges javaslataikat közlik a központi bizottság elnökével, aki azokat a folyó évi ülésen előterjeszti. Mivel az elnök nemcsak a központi bizottság tagjainak, hanem az egész egyházmegye papságának véleményét is ismerni akarta, folyó évi május hó 6.-án felhívást intézett a kerületi esperes urakhoz és kérte őket, hogy a nyugdíjügyekkel kapcsolatban kerületükben felmerült óhajokat, javaslatokat, indítványokat augusztus hó 1-ig közöljék vele, hogy azokat a központi bizottság őszi ülésén letárgyalhassa és az esetleg szükségesnek mutatkozó intézkedéseket megtehesse. A kerületek egy része válaszolt felhívására. A válaszok, valamint a bizottsági tagok részéről hozzá beérkezett javaslatok a következők : 1. A téti és kisbéri kerületek a papi nyugdíjügyek országos rendezésé i óhajtják; az alapszabályokon változtatni nem kívánnak, mert — mint a kisbéri kerület Írja — „a papi álláshoz méltó nyugdíjösszeget az egyházmegyei szervezet stabilizálni nem tudja s így a szabályzat egykét talán nem egészen megfelelő pontjának módosítása a nyugdíjügyet előbbre úgysem vinné". Ugyancsak nem óhajtja a szabályzatot megváltoztatni a péri kerület sem. 2. A nyugdíjasok száma (7. §). A szanyi kerület kívánsága, hogy a „nyugdíjasok számát illetőleg ne legyen numerus clausus, hanem mindenki mehessen nyugdíjba, amikor arra rá van utalva". 3. A nyugdíj nagysága (8. §.). A szanyi kerület kívánsága, hogy „a teljes szolgálati évüket betöltött papok legalább annyi nyugdíjat kapjanak, mint a tanítók", ezzel szemben a kapuvári kerület a jelenlegi nyugdíjakat is sokalja és azt kívánja, hogy „a papság megcsappant jövedelmével arányban a nyugdíjakat szállítsák le". A péri kerület kéri annak az elvnek a a biztosítását, hogy „akik önhibájukból kerülnek a nyugdíjasok közé, ne kapjanak teljes nyugdíjat, hanem csak lakást, ellátást és zsebpénzt; ezt követeli az igazságosság". Ugyanezt kívánja a kapuvári kerület is, mikor sürgeti, hogy „akik saját hibájukból nyugdíjaztattak, azok ne nyugdíjat, hanem kegydíjat élvezzenek". 4. A jövedelmi bevallások (21. §. a), 35. §.) A kapuvári kerület „nem tartja helyesnek a sokféle jövedelmi bevallást, hanem legcélszerűbbnek tartaná, ha a kongruabi/otbág által megállapított jövedelem alapján vettetnék ki a nyugdíjjárulék". A lövői kerület többsége kivetési alapul a legigazságosabbnak a kataszteri tiszta jövedelmet tartja, egyesek az adóiven kimutatott adót kívánják alapul venni. A téti kerület „a kerületi hármas bizottság munkájának megkönnyítésére az adatok pontos, okmányolt bevallását kéri". Ezzel szemben a kapuvári kerület „sajnálkozását, sőt megbotránkozását fejezi ki a legutóbbi nyugdíjgyüléseu elhangzott azon felszólalás miatt, hogy a jövedelmi bevallást azért kell okmányokkal is bizonyítani, mert a paptársak nem vallják be lelkiismeretesen a jövedelmet. Ha szórványosan előfordul is néhány eset — mondja a kerület —, a papság legnagyobb része mégis csak őszinte bevallást tesz. Sokkal megalázóbbnak tartja azt, hogy így egyes jövedelmi tételeket a plébánosnak a községi bíróval, jegyzővel vagy templomatyával kell bizonyítani, tehát azt, hogy a pap őszintén vallott". Ide tartozik az egyik tatai kerületi paptárs indítványa is, aki a jövedelmi bevallások ellenőrzésére u. n. nyugdíjrevizorok kiküldését javasolja ; ezek a kerületi bizottság felülvizsgálása után helyszíni szemle alapján a
