A Győri Püspökség Körlevelei, 1931
Tartalomjegyzék
41 VIII. 2127. sz Szeminárium támogatása. A szeminárium nyomasztó anyagi helyzete kívánta, hogy 1931. január elsejétől kezdődőleg életbe léptessem a seminari- sficumot. Azóta a szeminárium anyagi helyzete nemcsak hogy nem javult, hanem a folyton rosszabbodó gazdasági helyzet miatt egyre aggasztóbbá lett. Ezért Főtisztelendő Székeskáptalanommal újból beható tárgyalás alá vettem a kérdést, a tanácskozás eredményeképen felmerült gondolatokat, valamint az ezekből folyó intézkedéseimet alábbiakban közlöm: Teljesen érvényben hagyván az 1930. évi VII. számú körlevélben 2974. szám alatt közölt rendelkezésemet, mely a ja- vadalmas papság hozzájárulásáról szól, a nem javadalmas papságot illetőleg úgy intézkedem, hogy a nem javadalmas papság évi jövödelmének 1 °/o ával szintén járuljon hozzá a szeminárium fenntartásához. A helyzet ugyanis ma az, hogy a javadalmas papság a rossz gazdasági helyzet miatt semmivel sem viseli könnyebben ezt a terhet, mint a nem javadalmas papság, amely szintén a szemináriumnak köszönheti papi neveltetését, illő tehát, hogy az is viselje a szeminárium terheit. Vagyis tehát ezentúl az egyházmegye minden papja, ideértve a soproni társaskáptalan tagjait is, köteles seminaristicum címén 1931. évi julius hó elsejétől kezdődőleg évi jövödelmének 1%-át befizetni. A befizetés legegyszerűbben a koronák alkalmával történhet, ahol az esperes urak beszedik és az ugyanezen alkalommal beszedett nyugdijjárulékokkal együtt, de külön kimutatás kíséretében beküldik. Ahol már a korona megvolt, a nem javadalmas papok a rájuk eső részt postautalványon küldjék egyenesen dr. Kövér Lajos szemináriumi vicerektor ur címére. Ezenkívül azonban szükséges még a hívek hozzájárulása is. Itt elsősoiban számítok a hitbuzgalmi egyesületek támogatására. Hiszen azok a hivek, akikkel buzgó papjaim a hitbuzgalmi egyesületekben különösképen foglalkoznak, a legjobban tudják értékelni: milyen nagy fontossága van annak, hogy évről évre kellő szánni ujmisés pap léphessen a szeminárium falai közül az Ur szőllőjébe, mennyire szükség van sok buzgó papra. Kétségtelen, hogy kellő felvilágosítás és buzdítás mellett minden hitbuzgalmi egyesület valamivel — ha csekély összeggel is — hozzá fog járulni a papneveléshez. Ezenkívül előfordul az is, hogy jó lelkek hajlandóságot mutatnak valamely nemes célra adakozni, vagy éppen nagyobb összeget adni. Az ilyenek figyelmét rá kell irányítani a papnevelés fontos és nemes céljára és őket arra buzdítani, hogy a jótékony célra szánt összeget bocsássák a szeminárium vezetőségének rendelkezésére, amely azt olyan papnövendékek segélyezésére fogja fordítani, akik képtele-
