A Győri Püspökség Körlevelei, 1930
Tartalomjegyzék
o A történe lem tanúsága. nyíltan hiszi és vallja, hogy semmiféle földi lényt, sem a tüzet, sem egyéb, a testnek érzékei alá eső dolgot nem szabad Istennek tartani s az Istenhez csak az értelem útján lehet eljutni; hogy az önmegtagadást száraz kenyérig és vízig gyakorolják, még pedig nem egy-egy napig, hanem egymás után több napon át böjtöt tartanak; hogy a tisztaságot a házasságról és a gyermekáldásról lemondásig becsülik ; a türelmet a keresztrefeszítés és a tűz kínjainak elviseléséig, a bőkezűséget egész vagyonoknak a szegények közt elosztásáig gyakorolják s ennek a világnak megvetését egészen a halálnak megkívánásáig viszik? Megengedem, kevesen teszik ezt s még kevesebben teszik jól és okosan. De a nép helyesli, dicséri, pártolja és szereti ezt a hősiességet. S a nép vádolja önmagát a gyöngeségeért, ha nem elég erős hozzá. Pedig ez nagy haladása a léleknek az Isten felé és fölgyujtja az erények szikráit. Ilyen eredményeket érlelt az isteni Gondviselés a próféták jövendölései, az Úr Krisztus megtestesülése és tanítása, az apostolok missziós útjai, a vértanuk megcsúfoltatása, kín- szenvedése, vérontása és halála által, valamint a szentek példás élete és a különböző alkalmakhoz szabott, ekkora eseményekhez és erényekhez méltó csodák által. Mikor tehát az Úristennek ilyen hatalmas segítségét, ekkora erkölcsi haladást és eredményeket látunk, miért vonakodnánk annak az egyháznak a kebelébe megtérni, amely az egész emberiség elismerése szerint az Apostoli Szentszékben a püspökök törvényes utódlása folytán a tekintély oszlopát bírja, amelyet hasztalan ugatnak meg a keresztény nép ítéletével, vagy a zsinatok határozatával, vagy nagyszerű csodákkal elítélt eretnekségek?»1- Ágostonnak tanai a mai napig nemcsak nem vesztettek semmit erejükből és súlyukból, hanem inkább megerősödtek hosszú tizenöt évszázad alatt, amelyek folyamán az Istennek egyháza, — bár számtalan csapás és dúlás érte, sok eretnekség és szakadás tépdeste, saját fiainak elpártolása és méltatlan élete keserítette s maga körül annyi emberi intézménynek elmúlását látta — épen és sértetlenül fennmaradt. Sőt az idők folyamán mindig ragyogóbban ékeskedett a szentség és a jámborság tündöklő példaképeivel, a keresztény népekben élesztette és növelte a szeretet lángját, hittérítői és vértanúi segítségével új nemzeteket csatolt testéhez, amelyeknél a szüzesség kiváló megbecsülése, a papság és a püspökség méltóságának elismerése tért hódított és meggyökerezett. Azután az összes népeket a szeretetnek és az igazságosságnak neki sajátos szellemével úgy megtöltötte, hogy még az egyházzal nem törődő, vagy azt támadó emberek is tőle kölcsönzik a szavakat és hozzá igazodnak tetteikben. Azért a mi szentünk — miután a donatistákkal szemben, akik Krisztus igaz egyházát Afrika egyik sarkára akarták korlátozni, ellenvetésképen az egyháznak az isteni kegyelem segítségére és erősítésére rászoruló összes embereket felölelő egyetemességét vagyis katho- likus jellegét hangsúlyozta, — érvelését joggal ezekkel az ünnepies szavakkal zárta le : Securus judicat orbis terrarum — a földkerekség fölényes nyugalommal alkotja meg ítéletét.1 E szavaknak olvasása nem régen annyira meghatotta egy híres és kiválóan nemes férfiúnak lelkét, hogy nem sokáig késlekedett a belépéssel Krisztus egyetlen aklába.1 Továbbá hangosan hirdette a mi szentünk, bog} az egyetemes egyháznak egysége és tanító hivatalának mentessége a tévedésektől nemcsak a láthatatlan fejtől — Jézus Krisztustól — származik, aki az égből «kormányozza testét»3 és a tanítc egyház által beszél,4 hanem a földön látható fejtől is, a római püspöktől, aki törvényes utódlás jogár szent Péter székén ül. Ugyanis szent Péter utódainak sora «az a szikla, amelyen a pokol büszke kapui erőt nem vesznek»r’ s a mi megmaradásunkul az egyház kebelén teljesen igazolja «a püspököt törvényes egymásutánja egészen a mostani püspökig Péter apostoltól kezdve, akire az Úr föltámadása után bárányainak legeltetését bízta.»6 Azért mikor Pelagius eretnek tanítása és annat követői a hívők lelkét és szívét csellel és csalárdsággal megzavarni igyekeztek, a milevei zsinal atyái —- a zsinatot Ágoston kezdeményezésére éí szellemi vezetése alatt tartották —• a megtárgyal! kérdéseket és a kérdések megoldására hozott határozatokat I. Ince pápának bemutatták jóváhagyás végett. S Ince válaszában megdicsérte a püspökö két vallásos buzgóságuk és a római pápához húsé ges lelkületűk miatt, mondván : «tudjátok, bőgj az apostoli forrásból a világ minden részére vála szók mennek a kérdezősködőknek. S azt hiszem különösen akkor, amikor hittételekről van szó összes testvéreinknek és püspöktársainknak csaki 1 Contra epist. Parmeniani, lib. 3. n. 24. 2 H. Newman, Apológia, Edit. London. 1890. pp. 116— 117. 3 Enarrat, in ps. 56, n. 1. 4 U. o. 5 Psalmus contra partem Donati. 6 Contra epist. Manichaei quam vocant fundamenti c. 4. n. 5. L l ( ► > r Róma az egyházi . tekintély központja > 1 1 i ; k k t t 1 » J s i. 1 De utilitate credendi, c. 17. n. 35.
