A Győri Püspökség Körlevelei, 1930
Tartalomjegyzék
3 ségekkel zavartad, hogy rávezess a tiszta öröm keresésére s megértesd velem, hogy azt sehol másban meg nem találom, csak tebenned».1 És hogyan is hagyhatta volna Ágostont magára a mennyei Atya, akit sírással és imádsággal ostromolt Mónika, azoknak a családanyáknak mintaképe, akik gyöngédséggel és szelídséggel, az irgalmas Isten állandó megkérlelésével végre mégis elérik, hogy j gyermekeiket a jó útra visszaterelik? Nem volt lehetséges, hogy annyi könnyek gyermeke elvesz- szen.2 Szentünk maga írja : «S amit a könyveimben a megtérésemről mondtam — az Isten térített vissza arra a vallásra, amelyet szerencsétlen és harsogó bőbeszédűséggel pusztítottam — nemde emlékeztek, úgy adtam elő, hogy bebizonyítsam, hogy az Isten anyám szerető és mindennapi köny- nyei miatt mentett meg a pusztulástól?»3 Ágoston kezdett a manicheusok eretnekségétől lassan el- hidegülni s mintegy Isten sugallatára és hívására Milánóba Ambrus püspökhöz vonzódni. Az Úr «gyöngéd és irgalmas kézzel lassan megérintve és alakítva a szívét»4 Ambrus tudós beszédeinek hatása alatt odáig vezette, hogy már hitt a katholikus egyházban és a Szentírásban. Akkor Mónika fia a kétségekből és a bűnök izgalmából ugyan még ki nem szabadult, de arról már szilárdan meggyőződött, hogy az isteni Gondviselés intézkedése folytán az üdvösség útja másutt nem található, mint az Úr Krisztusban és a Szentírásban, amelynek igazsága mellett egyedül a katholikus egyház tekintélye kezeskedik.5 Ó de mennyire nehéz és fáradságos az igaz útról régen letévedt embernek teljes megtérése ! Szíve vágyainak és szenvedélyeinek még rabja volt. Hiányzott az erő azok megfékezésére. S a platonikusok tanából az Istenről és a teremtményekről annyira nem tudott elegendő erőt meríteni, hogy nyomorúságát inkább újabb bajjal tetézte volna, tudniillik a kevélységgel, ha szent Pál apostolnak leveleiből végre meg nem tanulta volna, hogy aki igaz keresztény életet akar élni, annak az alázatosság alapjára és az isteni malaszt segítségére kell támaszkodnia. S most elmondjuk, aminek elbeszélésénél a könnyeket visz- szafojtani nem lehet. Ágoston bánatot érzett előéletének bűnei fölött s megindult számtalan hívőnek példáján, akik mindenüket elhagyták, hogy mz egy szükségeset» elnyerjék s végül megadta magát az irgalmas Istennek, aki őt gyöngéden üldözte, 1 Confess. lib. 2, c. 2, n. 4. 2 Confess. lib. 3, c. 12, n. 21. 3 De dono perseverantiae c. 20, n. 53. 4 Confess. lib. 6, c. 5, n. 7. 6 Confess. lib. 7, c. 7, n. 11. akkor, amikor imádság közben hirtelen megütötte fülét a hang : «vedd és olvasd». Fölnyitotta a közelében fekvő könyvet, szent Pál apostol leveleit, s amíg lelkét az égi kegyelem árama hathatósan átjárta, tekintete arra a helyre esett : «Nem tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésben és irígykedésben, hanem — öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint».1 Ettől a pillanattól egészen haláláig Ágoston tökéletesen az Istennek szentelte magát. Nemsokára meglátszott, mekkora és milyen nagy tettekre «kiválasztott edényt» szerzett az Úr Ágostonban. Miután pappá szenteltetett, majd hippói püspök lett, nemcsak a keresztény Afrikában, hanem az egyetemes egyházban meghordozta gazdag tudományának világító fáklyáját és elszórta apostoli buzgóságának jótéteményeit. Át- elmélkedte a Szentírást, sokat és gyakran imádkozott az Úrhoz, — imádságos szava és tüze most is visszhangzik könyveiben — az általa alázatosan tisztelt korábbi egyházatyák és doktorok müveit tüzetesen áttanulmányozta, hogy az Istentől kinyilatkoztatott igazságokat minél alaposabban megvizsgálja és megértse. Bár fiatalabb azoknál a szent férfiaknál, akik a katholikus egyház egére mint ragyogó csillagok fölkeltek, mint például római Kelemen, Irén, Hilár és Athanáz, Ciprián és Ambrus, Vazul, Nazianzi Gergely és Aranyszájú János ; bár kortársa Jeromosnak, mégis magához ragadta az emberiség legteljesebb csodálatát tanainak finom éle és komoly súlya, valamint bámulatos bölcsessége miatt, amely egy félszázad kemény munkájában készült és megjelent művein elömlik. Ha nehéz is terjedelmes sok írását átkutatni, amelyek a szent hittudományok minden ágazatát, a Szentírást és az erkölcstant egyaránt felölelik, s majdnem lehetetlenné teszik a magyarázóknak, hogy összes müveit összefoglalják, mégis tanulmányainak bőséges kincstárából miért ne ragadnók ki néhány olyan tanát, amely korunkra leginkább alkalmazható és a keresztény társadalomnak hasznára válhatik? Ágoston kiváló buzgósággal mindenekelőtt azon fáradozott, hogy az emberek megtanulják és megingathatatlan tudattá érleljék a nekik kitűzött végső célt és a valódi boldogsághoz vezető egyetlen utat. S kérdjük, akadhat-e olyan könnyelmű és fölületes ember, aki meghatódottság nélkül halA legnagyobb tanító- mester. 1. Ágoston tanítása. \ teremtmények végső célja. 1 Confess. lib. 8. cap. 12. n. 29.
