A Győri Püspökség Körlevelei, 1930
Tartalomjegyzék
11 Illetéktelen tilalmak. védhetik önmagukat azok, akiknek életét veszélyeztetik és megtámadják, s ilyenek elsősorban az anyaméhben a magzatok. Ha pedig a közhatalom viselői a kisdedeket nemcsak nem védelmezik, hanem törvényekkel és rendeletekkel kiszolgáltatják őket az orvosok vagy mások kezeibe megölésre, jusson eszükbe, hogy az Isten, az örök Bíró, megbosszulja az ártatlan vért, amely a földről az égbe kiált.1 Vissza kell utasítanunk azt a veszedelmes áramlatot, amely közvetlenül ugyan a házasságkötési jog, de közvetve a gyermekáldás ellen is irányul. A faj nevelési eszmékért lelkesedők nemcsak üdvös tanácsokat adnak a jövő nemzedék egészségének és életerejének biztosítására, — ami egészen helyénvaló — hanem a faj nevelési szempontot minden más magasabbrendü célnak fölébe helyezik s az államhatalommal a házasságkötés jogától is meg- fosztatni akarják azokat, akiktől az ő tudományuk szabályai és következtetései alapján kialakuló nézetük szerint az átöröklés miatt csak satnya és beteges ivadék születhetik, noha azok egyébként a házasságra alkalmasak. Sőt törvényes intézkedést követelnek, hogy az ilyeneket akaratuk ellenére is az orvosok fosszák meg nemzőképességüktől. Pedig ilyen jogot az államhatalom nem igényelhet magának még elkövetett bűntények véres megtorlására vagy előrelátható gaztettek megelőzése céljából sem, mert az igazság és a tisztesség ellen van ennek a jognak követelése, amely az államnak sohasem volt meg s igazságosan nem is illetheti meg. Akik ilyen irányú tevékenységet kifejtenek, elfelejtik, hogy a család szentebb az államnál s hogy az emberek elsősorban nem a földnek és a világnak, hanem az égnek és az örökkévalóságnak születnek. S azért teljesen igazságtalan a házasságra egyébként képes embereket, akik minden gondoskodásuk és törekvésük mellett is előreláthatóan csak satnya nemzedéket hozhatnak a világra, a megházasodás miatt súlyos bűnnel megvádolni, jóllehet sok esetben tanácsos lehet őket a házasságról lebeszélni. Az államhatalomnak az alattvalók teste fölött közvetlen hatalma nincs. Bűntény és véres büntetést követelő ok nélkül sohasem támadhatja vagy sértheti azoknak testi épségét tisztán faj nevelési vagy más hasonló okokból. Ezt tanítja aquinói szent Tamás is, mikor azt kutatja, vájjon a bírák a bűnök megelőzése céljából büntethetik-e az embert s másnemű büntetések alkalmazását e célból jogosnak elismeri, de a testi fenyíték jogosságát 1 Gén. 4, 10. tagadja : «Emberi ítélet alapján sohasem szabad senkit sem bűn nélkül megvesszőzni, megölni, megcsonkítani vagy megbotozni».1 Egyébként a kereszténység tanítja s a természetes ész is belátja, hogy a magánemberek sem rendelkezhetnek másként a saját testük egyes tagjaival, mint azoknak természetes rendeltetése szerint ; nem pusztíthatják el, nem csonkíthatják meg s nem tehetik természetes működésükre alkalmatlanokká, kivéve, ha az egész testnek egészségét másként biztosítani nem lehet. Áttérünk a tévedések második csoportjára, amelyek a házastársi hűségre vonatkoznak. Ami a gyermek ellen vét, valamiképen a házassági hűséget is sérti, mert a házasságnak e két java szorosan összefügg egymással. De azonkívül a házassági hűséggel szemben külön még a tévedések és eltévelyedések annyi fajtáját kell fölsorolnunk, ameny- nyi családi erényt a hűség csak magában foglal. Ezek az erények mindkét házastársnak tiszta hűsége, a feleségnek becsületes engedelmessége, a hitvesek közt az erős és valódi szeretet. Mindenekelőtt a hűség ellen vétenek, akik azt hiszik és állítják, hogy a modern kor erkölcsi fölfogásának a hamis és épen nem ártatlan barát- kozásról a kívülállókkal engedményeket kell tenni s ezekben a baráti érintkezésekben nagyobb szabadságot kell biztosítani a házastársaknak, mert — mint mondják —- sok embernek olyan veleszületett érzéki természete van, hogy azt egynejű és egyférjű házasságnak szűk korlátái közt nem elégítheti ki. Amiért is a tisztességes házasoknak azt a tartózkodó magaviseletét, amely a kívülállókkal szemben minden érzéki érzést és nyilvánulást elítél és megtagad, elévült lelki korlátoltságnak, elvetendő szűkkeblűségnek és hitvány féltékenységnek tartják s a házassági hűséget óvó állami büntető törvényeket túlhaladottaknak és hatályon kívül helye- zendőknek mondják. A tiszta hitvesek nemes lelkülete ezeket a tévedéseket már a természetes ész világánál is mint hitvány és ocsmány dolgokat elveti és megveti. S a természet szavát helybenhagyja és megerősíti az Isten parancsa : «Ne paráználkodjál»,2 valamint Krisztus igéje : «Mindaz, aki asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében».3 Semmiféle emberi szokás, rossz példa vagy emberi haladás az isteni törvénynek erejét le nem ronthatja. Mert amiképen ugyanaz a «Krisztus tegnap, ma és mindörökké»,4 úgy ugyanaz 1 Summa theolog. 2-a, 2-ae, qu. 108. a. 4. ad 2. m. 2 Exod. 20, 14. 3 Máté 5, 28. 4 Zsid. .13, 8. 2. A hitvesi hűség ellen. Romlott szabadosság.
