A Győri Püspökség Körlevelei, 1930
Tartalomjegyzék
62 Ezek előrebocsátása után elnök az ülést megnyitja. A jegyzőkönyv hitelesítésére Paar István és dr. Nagelreiter Alajos dr. bizottsági tagokat kéri fel. Azután áttér a tárgysorozatra 1. Hanauer István váci megyéspüspök úr átiratának tárgyalása a nógrádverőcei papi nyugdíj- és üdülőotthonban való részesedés tárgyában. — Jankovics József nyugdijbizottsági jegyző felolvassa a jelzett átiratot, valamint a szükebb központi bizottságnak 1930. évi május hó 26.-án hozott ama határozatát, hogy ily fontos ügyben nem dönt, mert arra csak a teljes központi bizottság jogosult. Elnök közli a bizottsággal, hogy a püspöki iroda az átirat homályos részeire nézve kérdést intézett a váci ordinariátus- hoz, ahonnan azonban eddig érdemes válasz az ügyben nem érkezett. Majd felteszi a kérdést: Ily körülmények között belebocsátkozik-e a bizottság az átirat tárgyalásába ? A bizottság egyhangúlag úgy dönt, hogy az átirat tárgyalásába bele nem bocsátkozik, mert az említett otthonban való részvétel módozatait nem ismeri kellőképen s nagyon félő, hogy nyugdíjasaink oda el sem mennének, legfőképen pedig azért nem, mert Sopronban is alakulóban van egy papi otthon, melynek létesítése a nyugdíjasoknak ily intézetektől való idegenkedése miatt még szintén meggondolandó. Várits Károly elnök ezután felkéri Pintér László bizottsági tagot, hogy a soproni papság által tervbevett papi otthon ügyének jelenlegi állását ismertetni szíveskedjék. Pintér László szerint az ügy egyelőre megakadt. A létesítéshez pénz nincs, határozott megállapodás nincs, hanem az a nézet alakult ki, hogy az ügyet a nyugdíjintézet tegye magáévá. Mohi Adolf alapkezelő kanonok kér szót s azt indítványozza, hogy az otthon ügye hozassék kapcsolatba a Sopronban felállítandó harmadik plébánia kérdésével. Elgondolása szerint a plébániatemplomban mindjárt misézhetnének a nyugdíjasok s a plébános lehetne az otthon rektora. Ez esetben Sopron város, mint kegyur adna az építkezéshez telket és a költségekhez is hozzájárulna. Vallásalapi segélyt is lehetne kérni, sőt ha a nyugdíjasok Sopronba mennének, el lehetne adni a győri deficiencia-épületet is, az árát pedig az otthon-építésre fordítani. Szintén amellett van, hogy az otthon ügyét a nyugdíj- bizottság tegye magáévá. Mohi Adolf apátkanonok indítványához Bán János soproni árvaházi igazgató hozzáfűzi, hogy a soproni papság véleménye szerint egyelőre megfelelne a célnak egy helyi lelkészség is. Telek volna hozzá, a város adna 25.000 pengőt, a konvent pedig lekötne évente 2000 pengőt, amire kölcsönt lehetne felvenni. Kéri, hogy az ügyet a nyugdijbizottság tegye magáévá. Erényi Károly szerint a csonkaegyházmegye képtelen ily intézetet létesíteni és fenntartani. Ajánlja, hogy tegye mérlegelés tárgyává a központi bizottság Kincs István kőszegi plébános ajánlatát, melyet a mosoni kerületi papság elvben már helyeselt is, hogy t. i. fogjon össze a győri és a szombathelyi egyházmegye s közösen létesítsék a kőszegi üdülőotthont, melynek ügye már olyan stádiumban van, hogy létesülése biztosra vehető. A bizottság tagjai közt hosszas vita után jobbára az a nézet alakul ki, hogy a jelen gazdasági viszonyok közt egyik terv sem valósítható meg s félő, hogy ha megvalósulna is valamelyik, nem akadna nyugdíjas, aki az otthont igénybe venné, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a nyugdíjas papok megszokott környezetüktől nem szívesen válnak meg, ami nagyon is érthető.
