A Győri Püspökség Körlevelei, 1930

Tartalomjegyzék

28 vént altaria, una cum sacris supellectilibus, illa praesertim quae sacris speciebus ex­cipiendis inserviunt, et sciant super obser­vantia praefatarum praescriptiorum gravi­ter onerari eorum conscientiam. 9. Quoad asservandas sacras particulas, infirmis mintstrandas postremo hebdoma­dae sanctae triduo, Ordinarii locorum per­spectam habeant Rubricarum et Decreto­rum Sacrae Congregationis Rituum inten­tionem ; scientes easdem asservari non ad publicam venerationem, imo hanc pro­hiberi ; tamen magnopere satagendum esse, ut Eucharistiae Sacramento, habita in pri­mis ratione loci, non desit obsequium congruentis honoris et decoris. * Fenti utasítások összeállításánál a Con­gregatio három kérdésre terjeszkedett ki: 1. Az Oltáriszentség anyagát képező bor és kenyér hamisítatlanságának biztosítá­sára ; 2. a szentség kiszolgáltatása alkal­mából az átváltozott kenyér töredékeinek összegyűjtésére ; 3. az Oláriszentség őrzé­sére a Nagyhét utolsó három napján. I. Az Oltáriszentség hamisítatlan anyagának biztosítása. Ennél a pontnál, amint ezt a papok hosszabb magyarázat nélkül mindjárt megértik, két dologra kell figyelemmel lenni. Először, hogy a szent­miséhez a pap valódi buzakenyeret és valódi, tiszta szőlőből préselt bort hasz­náljon, mert Krisztus intézkedése szerint csak ez lehet az Oltáriszentség anyaga. A másik fontos körülmény, amire a pap­nak ügyelnie kell, az, hogy az Oltári­szentség színei meg ne romoljanak, mert a színek elromlásával megszűnik a szent­ségi Jézus jelenléte is. Fölösleges hangsúlyoznom, mennyi gon­dot kell fordítania a papnak a szentmisé­hez szükséges kenyérnek és bornak meg­választására. Az Egyház első századaiban a hívek hozták a miséhez szükséges kenye­ret és bort. Áldozatos szeretetük, mellyel a miseáldozat anyagát felajánlották, igazi val­lásos és kegyeletes aktus volt. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a régi egyházi irók közléseit arról a buzgóságról, mely- lyel a hívek versenyeztek a miséhez szük­séges kenyér és bor előállításában és ki­választásában. Később az Oltáriszentség anyagának előállítását, illetőleg megválasz­tását a klérus vette át. A papok maguk készítették az áldozati kenyeret, mely pa- ténájukon Krisztus testévé változott. Külö­nösen a szerzetesek buzgólkodtak e téren, akiknek munkája az áldozati kenyér elő­készítésében valóban második imádság volt. Csak a XV. században jelentkeznek papok, akik lemondanak az áldozati ke­nyér készítéséről s világiak által készített kenyeret használtak. Azért ettől az időtől kezdve a zsinatok állandóan szorgalmaz­zák, hogy az áldozati kenyér készítésében minden hiba kiküszöböltessék, illetőleg követelik a készítés megfelelő ellenőrzé­sét. így már 1631-ben a cambray-i zsinat úgy rendelkezik, hogy a püspökök az egyes városokban megbízható személye­ket válasszanak ki s azokra ruházzák a szentostya készítését. Akiket a püspök ki­szemel erre a megbizatásra, tegyen esküt, hogy lelkiismeretesen fogja ellátni hiva­talát. Érthető ez a szigorúság nemcsak azért, mert előfordulhat, hogy kellő elő­vigyázatosság hiányában nem tiszta búza­liszt kerül a szentostya sütésénél felhasz­nálásra, de azért is, mert nem méltó dolog az, hogy különböző más ételekkel, melyek testünk táplálására szolgálnak, együtt ké­szítsék az angyalok kenyerét is, mely lel­kűnknek való s melynek már készítése is előjáték legyen az oltáron történő misz­tikus átváltozáshoz. Meg kell érteni egy komoly egyházi Írónak megrovó szavait: „Hinc collige, quam sint lugendi tot Eccle­siarum, Parochorum, Superiorum et Prae­latorum abusus in hoc negotio. Alicubi hostiae emuntur ab uxoratis mulierculis

Next

/
Thumbnails
Contents