A Győri Püspökség Körlevelei, 1930
Tartalomjegyzék
13 A vegye házasság csak járulék legyen, amelyet legfeljebb a babonás népnek lehet megengedni. Továbbá követelik a katholikusok és nemkatholikusok között a vegyes házasságok akadálytalan szabadságát — a vallásra való tekintet és az egyházi hatóság engedélyének kikérése nélkül. Azután a megtörtént válások elismerését sürgetik; dicsérik és magasztalják azokat a polgári törvényeket, amelyek a házasságok fölbontását megkönnyítik. A házasság, kiváltképen a keresztény házasság vallásos alaptermészetéről, valamint az utóbbinak szentségi jellegéről minden tudnivalót alaposan megtárgyal és súlyos okokkal bizonyít XIII. Leónak gyakran idézett körlevele, amelyet kifejezetten a Magunkévá tettünk. Azért Mi itt csak utalunk rá s néhány pontnak megismétlésére szorítkozunk. Ha a régi történelmi emlékeket kutatjuk, ha a népek állandó közlelkiismeretét megkérdezzük, az összes nemzetek intézményeit és szokásait tanulmányozzuk : maga a természetes ész is nyilvánvaló igazságnak találja, hogy már a természetes házasságban valami szent és vallásos elem van, «nem hozzáadott, hanem veleszületett; nem az emberek által ráakasztott, hanem a természetben gyökerező» elem, mert «az Isten az alkotója s mert kezdettől fogva az Istenfia megtestesülésének volt az előképe».1 Okai a házasság szent jellegének, amely szoros kapcsolatban áll a vallással és a többi szent dolgokkal, a már említett isteni eredet, azután az a célja, hogy az Istennek szüljön és neveljen nemzedéket s Hozzá vezesse keresztény szeretettel és kölcsönös támogatással a házastársakat, végül az a természetes, a teremtő Isten végtelen bölcseségé- ből nyert hivatása, hogy az élet továbbültetésének hordozója legyen, amivel a szülők az isteni minden- hatóságnak munkatársai lesznek. Ezekhez járul még a szent méltóságnak a szentségből fakadó oka, amely miatt a keresztény házasság még sokkal nemesebbé vált s akkora méltóságra emelkedett, hogy az Apostol előtt «mindenben tiszteletreméltó» «nagy titok»-ként2 jelentkezett. A házasság vallásos jellege s annak — mint a kegyelem és a Krisztus és az egyház közt fennálló kapcsolat jelének magasztos jelentése szent tiszteletet kíván a jegyesektől a keresztény házasság iránt és azt a szent szándékot, hogy megkötendő házasságuk minél jobban megközelítse az előképet, s De ez ellen nagyon vétenek — nem ritkán az " örök üdvösség veszélyeztetésével — akik vakmerőén vegyes házasságokat kötnek, amitől az 1 Leo XIII. Litt. Encycl. Arcanum, d. 10. Febr. 1880. 2 Ef. 5, 32 ; Zsid. 13, 4. egyház anyai szeretete és féltő gondja súlyos okokból óvja övéit, amire számtalan a bizonyíték, de valamennyit összefoglalja az egyházi törvény- könyvnek az a szakasza, amely ezeket határozza : «Az egyház mindenütt teljes szigorúsággal tiltja a házasságkötést két olyan megkeresztelt személy között, akiknek egyike katholikus, másika eretnek vagy szakadár. Ha fennforog a katholikus házastárs és a gyermek lelki romlásának a veszélye, akkor a házasságot maga az isteni törvény is tiltja».1 Hogyha az egyház néha — a korviszonyok, tárgyi és személyi okok miatt a szigorú tilalom alól a fölmentést nem tagadja meg (mindig az isteni jog sérelme nélkül és a lelki romlás ellen kellő biztosítékok kikötésével), mégis igen nehezen sikerülhet, hogy a katholikus házasfél az ilyen házasságból lelki kárt ne szenvedjen. Belőle származik gyakran az utódoknak a vallástól való gyászos elpártolása vagy legalább is a meredek lecsúszás a vallás elhanyagolásába vagy az úgynevezett vallási közönyösségbe, amely a hitetlenséghez és vallástalansághoz igen közel áll. Azután a vegyes házasságokban sokkal nehezebben létesül a lelkek élő közössége, amelynek a fent- említett titkot, Krisztusnak titokzatos kapcsolatát az egyházzal kellene jelképeznie. Igenis, könnyen hiányzik majd a lelkek szorosabb összhangja, amely a keresztény házasság anyajegye, dísze és ékessége, valamint Krisztus egyházának is jele és ismertetőjegye. Mert elszakadni vagy ereszkedni szokott a lelkek köteléke ott, ahol a végső és legmagasabb dolgokban, amelyek szentek az ember szemében, a vallásos igazságokban és érzésekben különböző a fölfogás és az akarat. Félő tehát, hogy a házastársak közt ellankad a szeretet, meginog a családi béke és boldogság, amely leginkább a lelki egységnek a gyümölcse. Mert mint már annyi század előtt a régi római jog meghatározta : «A házasság a férfi és a nő egybekötése, teljes életközösség, az isteni és emberi jog összefonódása».2 Ami legjobban akadályozza a házasságnak krisztusi tökéletességében fölújítását, az ■— Tisztelendő Testvérek — mint már említettük is — az elválásoknak folyton növekvő könnyűsége. Az újpogányság hívei a szomorú tapasztalatokon mitsem okulva, folyton hevesebben támadják a házasság szentséges fölbonthatatlanságát s az azt védő törvényeket, követelik a válások megengedését s új — szerintük 1 E. T. c. 1060. 2 Modestinus, in Dig. (Lib. 23. II. De ritu nuptiarum lib. 1. Regularum.) A válás.
