A Győri Püspökség Körlevelei, 1927
Tartalomjegyzék
3 1 1 ] ’ 1 1 487. sz. Nemesek és honora- tiorok párbért fizetnek. lagosan az X. plébánia és a hozzátartozó filiállisok rom. kath. adózó híveire vetendő ki, mégis akként, hogy a váltságösszeg fizetésbe a helyben nem lakó, de ott birtokos róm. kath. adózók — a kegyur kivételével — szintén bevonandók. A~ párbért és munkaváltságot most is csak azok fizetik s pedig teljes egészében, akik a Visitatio Canonica szerint is azt fizetni tartoztak és tartoznak. Miként azt párbérrendezési ügyekben hozott határozatomban ismételten kijelentettem, országos jogszokás és igazság szerint párbér és munkaváltság fizetésére a kegyur nem kötelezhető s ép ezért a jelen esetben is az X. kegyúri birtok a megállapított párbér és munkaváltságba nem vonható be. Úgy a kegyur személye, mint a kegyúri birtok ezen teher alól annál inkább mentesek, mivel a kegyur más módon (az egyházi épületek fenntartása és az egyházi alkalmazottak ellátásához való hozzájárulás utján) tesz eleget kötelezettségének “. m A párbérszolgáltatások ideiglenes rendezésével kapcsolatban az egyik plébánián a hitközségi képviselőtestület 18 szavazattal a „nemesek" 3 szavazatával szemben a hitközségi alkalmazottaknak járandóságát az általános és arányos adózás alapján megállapította. A köznemesség ezen hitközségi határozat ellen tiltakozott azon érveléssel, hogy a „köznemességnek régi időn át gyakorolt azon jogát, hogy párbért nem fizet, továbbra is fenntartja, e jogról le nem mond" és tiltakozik az ellen, hogy a párbérfizetésbe belevonassék. Az ügy döntés végett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz felterjesztetvén, a minisztérium 1926. november hó 13-án 80098/1926. I. ü. o. sz. a. kelt intézvényé- ben az egyezséget tudomásul vette azzal, hogy „a párbér- és munkaváltság fizetésbe az u. n. „nemesek" és a honoratiorok is bevonandók. A nemeseknek a párbérfize- téstől való mentessége 'ellentétben van a mai idők szellemével és a párbérkérdés rendezésére vonatkozó 49765/1924. I. sz. köriratomban lefektetett elvekkel, minthogy sem az egyházjog, sem a közjog szerint nemesi kiváltság a párbérfizetés terén nincsen". Midőn ezen fontos miniszteri döntést tudomásvétel céljából közlöm, megemlítem, hogy a hivatkozott 49765/1924. sz. köriratot körlevelemben annak idején (1924. V. 2294. sz.) közzétettem. Miután több esetben előfordult már, hogy az egyházközségi adókivetés ellen fellebbezést nyújtottak be azon indokolással, hogy nem laknak a plébánia területén, csak ingatlanuk van ott, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a nmélt. vallás- és közokt. minisztérium a párbérjáraudósá- gok rendezése tárgyában hozott minden egyes döntésében kimondotta, hogy a párbérváltságösszeg fizetésbe a helyben nem lakó, de ott birtokos r. k. adózók szintén bevonandók. A miniszteri döntés teljesen és kifejezetten megfelel a kormány- hatóságilag jóváhagyott (VKM. 72.103. 1920. számú) egyházközségi Szabályzat 3. §-ának. A Rendszabályok I. r. 110. § ához kiegészítésül rendelem : „Ha pedig az aránylag legtöbb szavazat kettőnél több pályázóra esett akként, hogy közülök többen egyenlő számú szavazatot kaptak, pl. 5—5—5 vagy 5 — 4—4, akkor az aránylag legtöbb szavazatot nyert összes pályázókra rendelendő el a szavazás. Ha ezen második szavazás sem eredményezne általános többséget, a legtöbb szavazatot nyert két pályázó, illetve, ha a fennti módon többen ismét egyenlő számú szavazatot nyernének, az aránylag legtöbb szavazatot nyert összes pályázók 488. sz. Helyben nem lakó, de ott birtokos adózók párbér- kötelezett sége. 565. isk. sz. Kiegészítő rendelet a Rendszabályok 1. r. 110. §-hoz. i l i
