A Győri Püspökség Körlevelei, 1927
Tartalomjegyzék
35 1895. sz. Főmagasságu és főtisztelendő dr. Csernoch János, a római szentegyháznak szent Özsébről címzett áldozár-bibornoka, az apostoli szentszék született követe, Magyarország hercegprímása, esztergomi érsek-metropolita, Magyarország fő- és titkos kancellárja, v. b. t. t., a Szent István-rend főpapja és nagykeresztese, a Magyar Érdemkereszt nagykeresztjének tulajdonosa, a szuverén Máltai Lovagrend nagykeresztese, a magyar országgyűlés felsőházának tagja, Esztergom vármegye örökös főispánja, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja, a Szent István-Akadémia fővédnöke, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tiszteletbeli doktora stb. folyó évi julius hó 25-én reggel 3A6 órakor, életének 76., áldozópapságának 53., püspökségének 20. évében (melyből 3 évet a Csanádi püspöki, 2 évet a kalocsai érseki, 15 évet pedig mint hercegprímás, esztergomi érsek-metropolita s 1914 óta a római szentegyház áldozár-bibornoka, az esztergomi érseki székben töltött példás apostoli buzgósággal) főpapi és hazafiui erényekben tündöklő élet után, a haldoklók szentségeit ismételten mélységes áhítattal felvevén és Őszentsége külön áldásában részesülvén, az örök hazába költözött. Mióta hire terjedt annak, hogy a nagy főpap huzamosabb gyengélkedése veszélyes fordulatot vett, az egész ország aggódó szeretettel tekintett a Magyar Sión ormára, hol hazánk első főpapjának erős szervezete birkózott a halállal. Beteljesedett. A tüneményes, áldott, hosszú életnek e földön végeszakadt, hogy az örök hazában nyerjen halhatatlan tetteivel kiérdemelt folytatást. Általános a mélységes gyász, melyet a megboldogult halála borított Magyar- országra, mert élete valóságos közérdeket jelentett a még mindig nehéz időkben hazánkra. A győri püspöki széket az érsek-metropolitai méltóság külön kapcsa külön
