A Győri Püspökség Körlevelei, 1926

Tartalomjegyzék

17 356. isk. sz. Tanítók illet­ményei­nek újabb szabá­lyozása. A m. Kir. vallás- és közoktatásügyi mi­niszternek a nem állami elemi iskolai ta­nítók illetményeinek njabb szabályozásá­ról szóló 1926. évi 25.000. számit rende- Jete (1. Hív. Közlöny 1926. 8. sz. Nemzet- nevelés 1926. 8. sz. Néptanítók Lapja 1926 XV.—XVI. sz.) kettős feladatot ró az is­kolaszékekre. Az egyik feladat, hogy taní­tóiknak 1925. évi júliusig visszamenőleg a felemelt helyi járulékot haladék nélkül kiszolgáltassák. A másik feladat, hogy a felemelt helyi járulók további, pontos ki­szolgáltatásáról gpndoskodjan ak. Bár a rendelet a kánlortanílók helyi járandóságának értékét szintén felemeli, velők szemben az iskolafenntartóra újabb kötelesség még sem hárul. A kántortaní­tók tehát az iskolafenntartóval szemben, ezen rendelet alapján, nem léphetnek fel semmi igénnyel, hacsak az egységeken kí­vül még százalékszerü pénzbeli járandó­ságot is meg nem állapított részükre a helyi járandóságukat szabályozó minisz­teri rendelet. A tanítók azonban igényelhetik, hogy százalékban megállapított helyi járandó­ságuk minden egyes százaléka, 1925. évi július hó 1-től kezdve, ne az eddigi havi 70 aranyfillérben, vagyis havi 11.900 papirkoronában, hanem 1.25 pengőben, vagyis 15.625 papirkoronában fizettessék ki. Ahol az iskolaszék tanítóinak az u. n. 15%-os genfi segélyt, helyesebben fizetési előleget, már kifizette, az ezen címen ki­fizeted összeg a még járó különbözeti ösz- szegből levonandó. 1925. évi III. számú körlevelemben ren­delkeztem, hogy a tanítói készpénzjállan­dóságok valorizálására vonatkozó kíván­ság az iskolai költségvetés beterjesztése­kor külön megokolandó, mert a valorizá­lásról, az iskolafenntartó vagyoni viszo­nyainak mérlegelésével, esetről-esetre kí­vánok határozni. Csupán a 20 K kertpót­lék valorizálását rendeltem el 50«/o erejéig. Ezzel szemben egyes iskolaszékek, ha­tározatom kikérése nélkül, mégis úgy a költségvetésekbe, mint a számadásokba valorizálva állítják be a kántortanítói készpénzjárandóságokat. Újólag figyel- meztetem tehát az iskolaszékeket, hogy az engedélyem nélkül történt valorizálá­sokat nem fogadom el, mert azok olyan terhet rónak az iskolafenntartókra, me­lyet viselni nem tartoznak és az államse­gély csorbításával is járnak. A valorizá­lást ugyanis a. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák be kell jelenteni, hogy az egységekben megállapított kántortanítói helyi járandósághoz az államsegély meg­állapításánál a valorizálásnak megfelelő aranykoronákat hozzászámíthassák. Egyes királyi tanfelügyelőségeknek az iskolaszékekhez intézett felhívása tehát csak óhajnak tekintendő, mint ez kitűnik a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur­nák ezen tárgyban tett előterjesztésemrie adott válaszából: »24.502/1925. VIII. b. ü. o. sz. Folyó évi 157. isk. szánni nagyr becsű előterjesztésére van szerencsém tisz­telettel értesíteni Méltóságodat, hogy a hi­vatkozott 1924. évi 99.000. számú kör­357. isk. sz. Tanítói készpénz­járandósá­gok valo­rizálása.

Next

/
Thumbnails
Contents