A Győri Püspökség Körlevelei, 1924

Tartalomjegyzék

17 III. 184. isk. sz. Tanítói készpénz- járandósá­gok valo­rizálása. Tanítóim részéről több helyen felmerült az a kívánság, hogy békebeli készpénz- fizetésüket az iskolafenntartó valorizálva szolgáltassa ki, jóllehet az 1924. évi 73.000. számú kultuszminiszteri rendelet értelmében (1. Hiv. Közlöny 1924. évi 16. sz.) a helyi készpénzjárandóságok az állam­segély megállapításánál nem vétetnek figye­lembe s ennélfogva az államsegélyes taní­tók a valorizálás hiánya miatt jövedelem­csorbulást nem szenvednek. Kívánságuk támogatására hivatkoznak a 177.000/1924. B. M. számú, valamint a 99.000/1924. V. és K. M. számú rendeletekre. A valorizá­lás ügyében tehát kérdést intéztem a val­lás- és közoktatásügyi miniszterhez, aki 2450/1925. sz. alatt azt válaszolta, hogy a helyi készpénzjárandóságok valorizálása nem kötelező s eziránt kötelezőleg rendel­kezni ezidőszerint nincs is szándékában, de ahol az iskolafenntartó egyházközség vagyoni és adózási viszonyai megengedik, részbeni valorizálása kívánatos. Mivel a helyi készpénzjárandóságok va­lorizálása az államsegély csökkentésével jár, amint az egyes esetekben már meg is történt s a tanítók a felvett államsegé­lyek visszatérítésére köteleztettek, a taní­tói készpénzjáradóságok valorizálása ügyé­ben, ideértve a váltságösszegeket is, ameny- nyiben a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter a tanítói járandóságok felülvizsgálatánál és az államsegély újabb megállapításánál egyes esetekben nem rendelkezett, ese- tenkint az iskolafenntartó vagyoni viszo­nyainak mérlegelésével kívánok határozni. A valorizálásra vonatkozó kívánság tehát az iskolai költségvetés beterjesztésekor külön megokolandó. A békebeii 20 ko­ronában megállapított kertpótlék azonban 1925. évi január 1-től kezdődőleg 50X erejéig mindenütt valorizálandó. Kertpót­lékra azok á tanítók bírnak igénnyel, akik­nek van természetbeni lakásuk, de kertjük nincsen. Itt megjegyzem, hogy a m. kir. minisztériumnak 1924. évi 5600. M. E. számú rendelete szerint „az olyan alkal­mazottak, akik szükséglakásban, vagyis olyan lakásban laknak, melynek nincsenek mellékhelyiségei (pl. konyha, kamra stb.), nem tekinthetők természetbeni lakást él­vező alkalmazottaknak, az ilyen alkalma­zottaknak tehát igényük van az állásukra nézve megállapított lakáspénzre, az álta­luk lakott szükséglakásért azonban a fe­lettes hatóságuk által megállapított ösz- szegü lakbért kötelesek fizetni". Olyan alkalmazottak azok a tanítók is, akik is­kolafenntartójuktól csak egyszobás lakást élveznek mellékhelyiségek nélkül. Szük­séglakás esetén tehát nem a lakás, hanem a „fizetés és lakbérosztálynak megfelelő lakbér" veendő fel a dijlevélbe. Múlt évi VI. számú körlevelemben ismertettem a missziós egyesületeket és felhívtam ntdő papjaimat ezen egyesüle­tek felkarolására. Tekintettel az ügy óriási fontosságára újból buzdítom ntdő pap­jaimat, hogy lehetőleg kivétel nélkül lép­jenek be a Papok missziós egyesületébe, 1576. sz. Missziós egyesüle­tek

Next

/
Thumbnails
Contents