A Győri Püspökség Körlevelei, 1922
Tartalomjegyzék
12 Európa békéje iránti szorgos tevékenységének hangja csendül meg, mert — úgymond — nyilvánvaló, hogy a népeknek egymással való viszálykodásai és haragja még nem szűntek meg, a háborúnak tűzvésze ugyan majdnem el van nyomva, de a háborús szellem él. Azért bárhol a világon jóakaratu emberek ülnek a kormányok rudjánál, mindenkit újra meg újra felszólít és esdve kér, hogy legyenek rajta, hogy a népek kölcsönös ellenségeskedéseiket áldozzák fel mindenfelé a közjónak és ha még valamely vitás kérdés közöttük fenma- radna, megtárgyalva intézzék el az igazság vezérlete alatt, a szeretet kíséretében, hogy így a szerencsétlen Európát az olyan régóta epedve várt békéhez juttassák. Végül, miután nagy vigasztaló- dással tudatja az apostoli szentszéknek majdnem az összes államokkal létrejött diplomáciai összeköttetéseit, megteszi a három utolsó bibornoki kinevezését, kik között uj szentatyánk mint adeni érsek és lengyelországi apostoli nuncius szerepel. Ugyanazon titkos konzisztoriumban milánói érsekké nevezi ki XV. Benedek jövendő utódját, kinek gondviselésszerü- nek tűnik fel a szent bibor diszével jutalmazott lengyel- és oroszországi működése. A könyvtárakban búvárkodó nagy tudós egymásutánban nyert küldetést a legfontosabb tapasztalatszerzések mezejére jövendő legmagasabb hivatása érdekében. A junius 10-iki nyilvános konzisztoriumban ünnepélyesen átadta neki nagy elődje, a béke pápa, a bibornoki kalapot, ugyanaznap kijelölte neki bibornoki cimegyházát, szent Mártonét a hegyekben és megadta személyesen előadott kérelmére a milánói érseki palliumot annak, aki már mint Krisztus Jézus földi helytartója tartja biztos kezében a hatalom teljességével a mennyország kulcsait, mint kőszikla, melyre Krisztus Péterben az ő anyaszentegyházát építé, amelyen.;a pokol kapui nem vesznek erőt. De tán felesleges is lelkesült örömünk fejtegetése, midőn a valóban katholikus lelkűiét egyik alapvonásának, a pápa iránt való törhetetlen, hűséges ragaszkodásnak és fiúi odaadásnak adóját lélekben először tesszük le uj szentatyánk, XI. Pius lábaihoz, elég rámutatni arra a mézajku szent Bernáttal, hogy ki a pápa. „Quis es? Sacerdos magnus, summus Pontifex. Tu princeps episcoporum, tu heres Apostolorum, tu primatu Abel, gubernatione Noe, patriarchatu Abraham, ordine Mel- chisedek, dignitate Aaron, auctoritate Moyses, judicatu Sámuel, potestate Petrus, unctione Christus. Tu es, cui claves traditae, cui oves creditae sunt. Sunt quidem et alii coeli janitores et gregum pastores . . . habent illi sibi assignatos greges, singuli singulos; tibi universi crediti, uni omnes. Nec modo ovium, sed et pastorum, tu unus omnium pastor. Unde id probem, quaeris? Ex verbo Domini. Cui enim, non dico episcoporum, sed etiam apostolorum, sic absolute et indiscrete totae commissae sunt oves? Si amas me, Petre, pasce oves meas.“ Újra van ily főpapunk, ily legfőbb pásztorunk. Illő, sőt szükséges érte a jó Istennek hálát adnunk és biztos reménységünk | valóraválásáért hozzá ájtatosan könyörögnünk. Miért is ezennel rendeljük, hogy a jövő vasárnapon, folyó hó 12-én, a székes- egyházban és az egyházmegye minden plébániai és szerzetes-templomában a hivő nép előzetes figyelmeztetése után ünnepélyes hálaadó istentisztelet tartassák a Dominica Septuagesima miséjével, a pápáért collectával, végén a legméltóságosabb Oltáriszentség kitétele mellett, Te Deum- mal, amely után uj szentséges atyánk szerencsés kormányzásáért a néppel felváltva három Miatyánk és három Üdvözlégy mondandó és ezen könyörgés: Örök, mindenható Isten, könyörülj a te szolgádon, XI. Pius pápánkon és vezéreld őt kegyességed szerint az örök üdvösség utján, hogy a te kegyelmed szerint kívánja és teljesítse minden erejével, amik előtted kedvesek. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. Végződjék az ünnepélyes istentisztelet a pápai hymnus eléneklésével. A szentmise kánonjában az áldozópapok ama szavakat „papa nostro", hozzátevén „Pio“, ismét mondani fogják, valamint az előirt collecta impe- ratat pro Papa. Győr, 1922. évi február hó 8-án. Antal s. k., püspök.
