A Győri Püspökség Körlevelei, 1920
Tartalomjegyzék
5 311. sz A lesújtó békefeltételek nyilvános ságra jutása alkalmából gyásznap. Az igazságos háborúnak föltétlenül i szükséges célja a béke, mit sz. Ágoston igy fejez ki: „Bellum geritur, ut pax acquiratur“ — azért viselik a háborút, hogy békéhez jussanak. Ellenben ugyancsak az ő tanítása szerint: „Nocendi cupiditas, utciscendi crudelitas, impacatus et implacabilis animus, feritas rebellandi, libido dominandi et siqua similia haec sunt quae in bellis jure culpantur.“ „A kártevés kívánsága, a meg- boszulás kegyetlensége, az engeszteletlen és engesztelhetetlen lélek, a visszatolás vadsága, az uralomvágy és hasonlók azok, amelyek a háborúkban joggal bűnöknek minősíttetnek.“ Ezekről, különösen a hódításvágyból, dicsőség- és hirszomj- ból viselt háborúkról azt hirdeti, hogy ezek nem másnak, mint „grande latrocinium “-nak, nagyszabású rablógyilkosságnak nevezendők. Szinte fél az ember arra a békekötésre gondolni, melynek föltételei között az új háború magvai vannak elvetve. Bennünket magyarokat törvényes fel- sőbbségünk, amennyire megismernünk lehetett, igazságos okból, önvédelemből, a trón és létünk , megvédése céljából vitt, sodort bele a rettenetes világháborúba. A kifürkészhetetlen isteni Gondviselésnek úgy tetszett, hogy — Ö tudja igazán : mely bűneinkért vagy mily célú megpróbáltatás okáért — szövetségeseinkkel együtt porig aláztassunk. Elvesztettük a háborút s átszenvedtük a belforradalmak, különösen a commun rémuralmának iszonyú borzalmait és a megszállások pusztításait. Végre eljutottunk odáig, hogy a győztes hatalmak béketanácsa, hogy ne mondjam, büntető tanácsa országunkat is meghívta a béketárgyalásokra. Mikor békekövetségünk Apponyi Albert gróf vezérlete alatt útnak indult Franciaországba, — azon tapasztalás után, hogy az igazságosság és emberiesség nagyhangú hirdetése dacára most is pogányul érvényesítik a győzők a „Vae victis“, „Jaj ajegyőzötteknek“ kegyetlen elvét; a legrosszabbra is elkészülve, Nagyasszonyunk hathatós közbenjárásával, Isten oltalmának és segítségének le- esdésére nyilvános könyörgést rendeltem el egyházmegyémben veszedelemben forgó, szegény magyar hazánkért, mely rendelkezésem a békeszerződés aláírásáig továbbra is érvényben marad, annál is inkább, mert a vallás- és közokt. minister úrtól nyert hivatalos értesülésem szerint a nyilvánosságra jutott békeföltételek oly lesújtok, hogy gyászba borítják egész hazánkat. A nemzeti gyász legfőbb oka az, hogy — amit aggódva sejtettünk — ezer éves magyar hazánkat, sz. István örökségét, a magyar szent korona osztatlan tulajdonát szörnyen megcsonkítani, öt részre darabolni s négy részét Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia, Románia és Ausztriának juttatni kívánják, úgyhogy a megmaradt s agyoncsonkított kis Magyarország megszűnnék a négy folyó és hármas bérc hona lenni. Ember tervez, Isten végez. A béke■a
