A Győri Püspökség Körlevelei, 1920
Tartalomjegyzék
2 czenki plébánosok mellé 1919. január 1-től, a lébényi plébános mellé 1919. november 15 töl kezdődőleg kisegítő-lelkészt rendelt. Kisegítő lelkész működött Dubovszky Sándor kisbarátfalui plébános oldalán 1919. január 1 -töl április 10-ig. 1918. évi nov. hó 20-tól 1919. évi junius hó 30-ig a nyugdíjintézetet terhelte a pánzmándfalui kisegítőlelkész fizetése is. A helyi bizottság a kisegítő-lelkészi fizetéseket s a kópházai és kisbarátfalui plébánosok alapszabályszerü káplántartási segély-ét folyósította. — c) Nyugdíj és segély. A nyugdíjalapok tőkéit a proletárdiktatúra idején lefoglalták ugyan, de azért nyugalmazott paptársaink ezen időben is megkapták rendes járandóságaikat a kézi pénztárból. Az egyházi vagyonok győri direktóriuma a Győrváros és vármegye területén élő nyugdíjasok részére egyenklnt 1000 K segélyt és 300 K lakbért folyósított, melyet az illetékeseknek az alapkezelő-kanonok ur utján ki is fizetett. A proletárdiktatúra bukása után, mivel a zavaros viszonyok közepeit uj jövedelmi vallomások nem készülhettek s a központi bizottság összehívható nem volt, a helyi bizottság, hogy a nyugdíjintézet kötelezettségeinek zavartalanul eleget tudjon tenni, úgy határozott, hogy a befizetések az 1919. évre az 1918. évi kivetés szerint történjenek s e határozatáról az esperes urakat értesítette. A befizetések e határozatnak megfelelően megtörténték, sőt a csepregi esperesi kerület dicséretes áldozatkészséggel önként az előző évi járulék kétszeresét küldte be. A tőkék kamatait az alapítványi hivatal kifizette, illetve előlegezte. Ily módon lehetséges volt az összes járandóságok kifizetése, csak a megszállott területeken lakó nyugdíjasainknak nem tudtuk járandóságaikat rendesen eljuttatni. Mivel a fokozódó drágaság a megélhetést egyre nehezebbé tette, a helyi bizottság szükségét látta annak, hogy szegény nyugdíjasaink helyzetén segélyek által könnyítsen, amit az előző évek megtakarított jövedelme tett lehetővé. A segélyösszegek folyósításánál figyelembe vette a nyugdíjasok anyagi körülményeit s ennek megfelelően az 1919. év második felében egyenkint 1000, illetve 2000 K segélyt utalványozott, az 1920. év I. negyedére pedig a segélyösszeget egyenkint 1500 koronában állapította meg, melyet azonban méltánylást érdemlő körülmények tekintetbe vételével egyeseknél 2000, illetve 2500 koronára emelt fel. A bizottság e jelentést tudomásul veszi. II. Nem szorul megokolásra, hogy a jelen körülmények között nyugalmazott paptársaink alapszabályszerü járandóságaikból megélni nem tudnak. Minthogy az ingadozó pénzügyi helyzet az alapszabályok megfelelő §-ainak megváltoztatására nem alkalmas, megélhetésüket fokozott mértékben való segélyezéssel kell lehetővé tennünk. Az átlag évi 6000 koronára kontemplált segély s egyéb előre nem látott kiadások körülbelül 150,000 K uj terhet rónak a nyugdíjintézetre. A központi bizottság az elnök úrtól örömmel értesült arról, hogy e tetemes összeg fedezetére püspök ur Öméltósága 50,000, a ftdő székeskáptalan pedig 30,000 koronát ajánlott fel s e nagylelkű adományért a megyés föpásztornak és a ftdő székeskáptalannak legmélyebb háláját és köszönetét fejezi ki. A még hiányzó összeg a jövedelmi tételek értékében beállott változás folytán a nyugdíj-járulékokból fog megtérülni. A központi bizottság 1918. április 18-án tartott ülésében a jövedelmi bevallások összeállításához részletes irányelveket állapított meg. (L jkv. II. A., B.) Ezen irányelvek megállapításával a központi bizottság arra törekedett, hogy a járulékok kivetése az évi tiszta jövedelem
