A Győri Püspökség Körlevelei, 1918
Tartalomjegyzék
63 és munkaadókat. Ez az egyenként felsorolás kizárja a törvény kiterjesztő magyarázatát abban az irányban, hogy olyan foglalkozási ág, vagy olyan munkaadó is bevonassák a biztosítási kötelezettségbe, amely, illetve aki a törvény 1. §-ának 1—16. pontja valamelyikében megemlítve nincs. A törvény foglalkozási ágra, illetve a munkaadóra biztosítási kötelezettséget, tehát terhet ró, megterheltnek pedig csak azt és csak annyiban szabad venni, akit és amennyiken a törvény teherrel világosan meg akart róni. A törvénymagyarázatnál végül nem lehet feltenni a törvényhozóról azt, hogy akaratát nem tudta kellőképen kifejezni, hogy mást, vagy kevesebbet, vagy többet mondott, mint amit és amennyit éppen ki akart fejezni. A törvény nyelvtani és logikai magyarázatára vonatkozó most érintett szabályok világánál vizsgálva az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-át, ennek a szakasznak 13., 14., 15, és 16. pontjai azok, amelyek a kérdés megoldásánál figyelmet érdemelnek. Ezek a pontok két csoportot alkotnak; a 13. pontban felsorolt közintézeteknél és a 15. pontban említett nyilvános tanintézetek műhelyeiben alkalmazottak azon az alapon esnek biztosítási kötelezettség alá, mert közintézetben, mert műhelyben, tehát valahol vannak alkalmazva, ellenben a 14. és 16. pontban említettek azért biztosítandók, mert őket az ezekben a pontokban felsorolt munkaadó alkalmazza. Az 1. §. 1—12. pontjai világos tartalmuk szerint a felvetett kérdésre nem vonatkoznak. Ezekhez képest a kérdésnek miként megoldása attól függ, hogy a felekezetek vagy a felekezeti iskolák és iskolai inter- nátusok olyan közintézetek-e, amelyeknél alkalmazottak biztosítási kötelezettség alá esnek vagy a felekezeti iskoláknak a fentartói, tehát a felekezetek hivataloknak, egyleteknek, vagy társulatoknak tekinthetők-e, amelyeknél mint ilyeneknél alkalmazottak a munkaadó részéről biztosítandók. A törvény 1. §-ának abban a tüzetes és kimerítő felsorolásában, amellyel a betegség esetére biztosítási kötelezettség alá eső alkalmazottak megállapítása céljából az illető foglalkozási ágak, illetve munkaadók meghatározása a törvénnyel adva van, a hitfelekezetek külön elő nem fordulnak. Törvényhozásunk a hitfelekezeteket ezeknek országos törvényeken alapuló közjogi jellegére való figyelemmel, amidőn rájuk vonatkozólag intézkedik, mindenkor külön említi fel s nem sorolja azokat a hivatalok,'egyletek, társulatok, közintézetek elnevezése alá. Nincs ok annak a feltevésére, hogy a törvényhozásnak ettől az álláspontjától épen az 1907 : XIX. t.-c. kívánt volna eltérni anélkül, hogy magában a törvényben ez az eltérés valamely módon kifejezésre nem talált volna. A felekezeti iskolák és iskolai inter- nátusok alkalmazottjait az iskolafentartó felekezet alkalmazza, ezek tehát a feleke- zetnek az alkalmazottjai, közintézet alatt pedig az 1907. évi XIX. t.-c. 1. §-a a felekezeti iskolákat és internátusokat nem kívánta érteni. Erre mutat a törvény tartalma. Ha ugyanis a törvényhozás a „közintézetek“ körébe a felekezeti iskolákat is belefoglalta volna, akkor nem említette volna fel az 1. §. 15. pontjában külön a nyilvános tanintézetek műhelyeiben alkalmazottakat mint olyanokat, akik betegség esetére biztosítási kötelezettség alá esnek. A törvénynek az a rendelkezése, hogy a nyilvános tanintézeteket külön felemlíti mint olyanokat, amelyeknek csupán a
