A Győri Püspökség Körlevelei, 1918
Tartalomjegyzék
4 szeri sikeres letétele után azt többé nem kell megismételni. A papság állandó továbbképzésére alkalmas eszközül kínálkoznak az esperesi kerületi koronák. Ezentúl ezeknek egyik fő tárgyát erkölcstani, lelkipásztorkodástani és liturgikus kérdések megbeszélésének kell képezni, (c. 131.)1 Az előre kijelölt kérdéseket egy előadó ismerteti, az ismertetést eszmecsere követi. Aki az összejövetelen nem vehet részt, Írásban köteles a kitűzött tételt kidolgozni és az egyházmegyei hatóságnak megküldeni. A pap anyagi romlásának fogja sok esetben elejét venni a kódex rendelkezése, hogy a pap nem vállalhat semmiféle kezességet a püspök engedélye nélkül (c. 137.),2 sem pedig valami számadással és anyagi felelősséggel járó világi állást vagy megbízatást. (c. 139. §. 3.)" Az egyházi rend fegyelmének érdekében, ha valaki képviselőnek akar fellépni, 1 Can. 131. §. 1. In civitate episcopali et in singulis vicariatibus foraneis saepius in anno, diebus arbitrio Ordinarii loci praestituendis, conventus habeantur, quos collationes seu conferentias vocant, de re morali et liturgica; quibus addi possunt aliae exercitationes, quas Ordinarius opportunas judicaverit ad scientiam et pietatem clericorum promovendam. §. 2. Si conventus haberi difficile sit, resolutae quaestiones scriptae mittantur, secundum normas ab Ordinario statuendas. §. 3. Conventui interessé, aut, deficiente conventu, scriptam casuum solutionem mittere debent, nisi a loci Ordinario exemptionem antea expresse obtinuerint, tum omnes sacerdotes saeculares, tum religiosi licet exempti curam animarum habentes et etiam, si collatio in eorum domibus non habeatur, alii religiosi qui facultatem audiendi confessiones ab Ordinario obtinuerunt. 3 Can. 137. A fideiubendo, etiam de bonis propriis, clericus prohibetur inconsulto loci Ordinario. 3 Can. 139. 3. §. Sine licentia sui Ordinarii ne ineant gestiones bonorum ad laicos pertinentium aut officia saecularia quae secumferant onus reddendarum rationum; procuratoris aut advocati munus ne exerceant, nisi in tribunali ecclesiastico, aut in civili quando agitur de causa propria aut suae ecclesiae; in laicali judicio criminali, gravem personalem poenam prosequente, nullam partem habeant, ne testimonium quidem sine necessitate ferentes. birnia kell úgy saját püspökének, mint választó kerülete püspökének beleegyezését, (c. 139. §. 4.)1 Ide tartozik az új törvénykönyv tilalma is, hogy a püspök külön engedélye nélkül nagyobb rendekkel biró egyén nem lehet kereszt-, illetőleg bérmaatya. (c. 766’. és 7963.)2 II. A sikeres lelkipásztorkodásnak elengedhetetlen feltétele, hogy a lelkipásztor híveit és azoknak minden körülményét ismerje. Erre a czélra szolgálnak a plébániai anyakönyvek. A nálunk eddig használatban lévő anyakönyveken kívül ezentúl vezetendő lesz (c. 470.)" az u. n. liber de statu ani- marum, amely a plébániában lakó híveknek törzskönyvét képezi. A liber de statu ani1 Can. 139. §. 4. Senatorum aut oratorum legibus ferendis, quos deputatos vocant, munus ne sollicitent neve acceptent sine licentia Sanctae Sedis in locis ubi pontificia prohibitio intercesserit; idem ne attentent aliis in locis sine licentia tum sui Ordinarii, tum Ordinarii loci in quo electio facienda est. 3 Can. 766. Ut autem quis licite patrinus admittatur, oportet: 5° In sacris ordinibus non sit constitutus, nisi accedat expressa Ordinarii proprii licentia. Can. 796. §. 3. Serventur praeterea praescripta can. 766. 3 Can. 470. §. 1. Habeat parochus libros paroeciales, idest librum baptizatorum, confirmatorum, matrimoniorum, defunctorum; etiam librum de statu animarum accurate conficere pro viribus curet; et omnes hos libros, secundum usum ab Ecclesia probatum vel a proprio Ordinario praescriptum, conscribat ac diligenter asservet. §. 2. In libro baptizatorum adnotetur quoque si baptizatus confirmationem receperit, matrimonium contraxerit, salvo praescripto can. 1107., aut sacram subdiaconatus ordinem susceperit, vel professionem sollemnem emiserit, eaeque adnotationes in documenta accepti baptismatis sem- per referantur. §. 3. In fine cujuslibet anni parochus authenticum exemplar librorum paroecialium ad Curiani episcopalem transmittat, excepto libro de statu animarum. §. 4. Paroeciali utatur sigillo habeatque tabularium, seu archivum, in quo memorati libri custodiantur una cum Episcoporum epistolis, aliisque documentis, necessitatis vel utilitatis causa servandis; quae omnia, ab ordinario vel ejus delegato visitationis vel alio opportuno tempore inspicienda, religiose caveat ne ad extraneorum manus 1 perveniant.
