A Győri Püspökség Körlevelei, 1917

Tartalomjegyzék

{

i

?

i

780. sz

Nagyböjt

főpásztor

szózat.

Küszöbön a nagybőjti szent időszak, |Szent Ágoston szerint „az a tiszteletreméltó és gyógyító idő, mely alatt bőjtölve vétkeink sebeit rendbe hozni tartozunk “ (Horn. 5), melyben a bűnök három főforrásával : a szemek kívánságával, a testnek kívánságával és az élet kevélységével különösen szembe kell szállaniok a velük ellenkező mind a három jócselekedetnek: a böjtön kívül az alamizsnálkodásnak és imádságnak.

Egész földi életünket az erénygyüjtés idejének kell ugyan tekintenünk s folyton minden erőnkből kell törekednünk az égi pályabér után: azonban legkivált a nagyböjt napjaiban kell ezt tennünk, mely napok az önmegtartóztatásnak és a böjtölésnek szentelve annyival gyarapítják lelkünk erejét, amennyi élvezetet testünktől elvonunk.

Az első tiltó parancs a földön ételi tilalom volt és az első Ádámban az emberiség akkor és azáltal vesztette el a paradicsomot, hogy nem tartotta meg az első parancsolt önmegtagadást az ételben.

Ellenben a második Ádám, amiJJrunk Jézus Krisztus, ki által többet nyertünk, mint amennyit az első Ádámban elveszítettünk, önmegtagadással kezdi földi életét és negyvennapos szigorú böjttel készül nyilvános tanítói, megváltói működésére. Amely böjt után, „miután bőjtölt

negyven nap és negyven éjjel, azután megéhezék" (Mt. 4, 2.), őt is az eledel körül kisérté meg üdvünk ellensége: „Ha Isten .fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké legyenek." Azonban az Üdvözítő az . Isten igéjével visszautasítja a kisértőt. „Írva-vagyon Mózesnél szóról- szóra előfordul ez (V. 8, 3.) — nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik." Isten nincs kötve eszközhöz.

Az Ur Jézus negyvennapos böjtjével, kinek példája vezeti az egyházat nagybőjti szent időszakában, maga is kinyilat- koztatási példákat szentel meg úgy a negyvenes számot, mint a böjtöt illetőleg. Negyven napig ontották a vizet a nagy mélység megszakadt forrásai és az ég megnyílt csatornái „és lön eső a földre negyven nap és negyven éjjel" (Gén. 7,

12.), hogy megújítsák a bűnökbe és gonoszságokba teljesen elmerült világot a bárkában megmentett Noé és családja által. Mózes negyven nap és negyven éjjel bőjtölve nyerte a Sinai-hegyen az Ur által a bizonyság két táblájára irt tízparancsolatot s „lön arca fényes az Úrral való beszélgetés miatt" (II. 34, 28—19.). „Izrael fiai pedig negyven esztendeig evének mannát, mig a lakásukra szánt földre jutottak" (Exod. 16, 35.). Negyven napba került a megígért Kánaán megszemlélésére

!